Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Ifjú, aczéli?mok, duzzadó reménynyel, Edzett férfikarok szívós erejével Viadalra kelnek ; Nem arany, nem ezüst a győzelem bére, Pulya nép szemében porszemet sem érne : Koszorúja csernek. Hellász verőfényes, derült ege alatt Mérkőzvén egymással a szellem, a szabad, Nemes tusára kél ; Nem arany, nem ezüst a győzelem bére, Egyszerű koszorú a nyertes fejére, Istenítő babér. Erő az erővel, szellem a szellemmel Hellász ege alatt nemes versenyre kel... Arany nem kell neki ; Legboldogabb anya, aki fia tejét, Melyet e kis galylyal koszorúztak elébb. Keblére öleli. Boldog vagy, óh Hellász, derült, kék egeddel, Hozzánk világító tiszta szellemeddel Melegitsz, mint a nap ; S miként szirteiden zúgó tenger habja : Fiaid karjától ugy hull száz darabba A perzsa szolga-had. Édes magyar hazám, te árva, te szegény, Te kis szigetország a népek tengerén Zúgó ár közepett. Nem Róma aranya, — Hellász picziny galyja: A cser-ág s a babér isteni hatalma Tartja meg éltedet. Megverik az egek, megverték a népet, Melyet csupán a kincs meddő szomja éget S nem tekint nagyobbra; Mint aszú fa korhad, mint mocsárviz tesped S pehelyként viszi el az erőtlen testet Népek vize sodra. Fel hát hazám gyöngye, nemes ver senyre fel ! Erővel az erö, szellem a szellemmel Bátran mérkőzzék meg ! Törjön meg sziklákon a zúgó ár habja ; Hol erö, hol szellem, Isten el nem hagyja , . . Élni kell a népnek ! Balog István. U DYOZLE T. Hozott az Isten, kedves dal-testvérek, Kik ünnepelni mihozzánk jövetek, Ide a hármas folyó városába, Hol magyart fogad magyar barátsága ! Oh, zengjen a dal, a szívből fakadva, Oh, lelkesítsen a dalnak hatalma ! Édes varázsa ringassa el lelkünk, Ha bánatunkban enyhülésre leltünk. Zengjen a dal és hangja messze szálljon S hervadt virágra hogyha lel a tájon, Köszöntse azt, hirdetve a tavaszt, Mely rügyet bont, mely életet fakaszt. Kinek lelkében vágy ég, olthatatlan : Mindig gyönyörre találni a dalban, Aki a dalolókkal együtt érez : Oh, higyjétek, az közelebb az éghez ! Hozott az Isten, kedves daltestvérek, Kik ünnepelni mihozzánk jövetek, Ide a hármas folyó városába, Hol magyart fogad magyar barátsága! Tóth DezsŐ. Két évvel ezelőtt Sopron város barátságos falai és a dalért lelkesülő polgárai fogadták vendégekül a dalegyleteket és képviselőiket, tavaly Szombathely ünnepelte méltó keretben, ma Győr fogadja. A vendéglátás ős erényében egy üt térez — mondja Hets István — városunk minden lakója, résztvesz abban egész társadalmunk. Ünnepünk a művelődés és kedély békés hatása elmúlni nem fog és az emlékezés ezüstszála meg nem szakad, mire a szövetség ujabb székhelyén ismét találkozunk.