Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

ért súlyos sorscsapások daczára nekem oly kedves és nagyrabecsül mind a boldogság és öröm, mely Isten jóvoltából reám háramlott, e szent Helyhez íüzödik. Belátják bizonyára, hogy ily eltökélés, ily nagy horderejű változás szivet, lelket a legmélyebben megrendít és ezen érzelmek hatása alatt állok önök előtt. Kérem tehát, szeretve tisztelt Barátnőim ne vegyék ez uttí*l szigorú bírálat alá szavaimat, ha gondolataimat nem azon formán hozhatom kifejezésre, a hogyan szedetném. Legyenek tehát barátságos elnézéssel irányomban. Midőn az egylet elnökségének megtisztelő állásáról leköszönök és azt kezeikbe visszahelyezem, kikéből elnyertem, nem mulaszthatom el mindnyájuk irányában, szeretve tisztelt hölgyeim, szivem, lelkem legmélyéből őszinte, hálás, benső köszönetemet kifejezni; köszönetemet az" önök odaadó, önfeláldozó közremunkálása és gyámolitásáért. Csak az önök tevékenységének betudható és köszönhető, bogy egyletünk szerény kezdetből azzá lett, a mi az igazi jótékonykodás ápoldája, a szegények és szenvedők révpartja. Sok kitartásra és fáradhatatlan munkára volt szükség, hogy a legnehezebb viszonyok között a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel is nemes küldetésünkben eljárhattunk és egyletünket ama magaslatra hozhattuk, a melyen ma áll, s már igazi enyhülést és segitséget szerezhetünk mindazoknak, a kik igénylik és reá méltók ! És mivel mindezt az önök önfeláldozó hozzájárulásával értük el, fogadják újból köszönetemet szeretetükért, rokonszenvükért és barátságukért, melylyel a távolban is szíveskedjenek engem szerencséltetni. Együttes működésünk ideje felejthetetlen nekem, egyletünkre és annak vezetőire való visszaemlékezéseim kiolthatatlanul szivembe vésődtek. Áldja^és óvja meg önöket a mennyei Atya a jövőben is és fogadják ismételve legbensőbb ^köszönetemet. — E mélyen megindító és a könynyeket a szemekbe csaló keresetlen szavakra mind kezet mentek szorítani az elnöknővel s mindnyájuk érzelmeiknek tolmácsolására felállt dr. Leszlényi Imréné, megígérvén az elnöknőnek, hogy azon lesznek, miszerint az egyletet az ő szellemében, jazon uton, melyet ő kitűzött, tovább vezessék. Herczl Zsigmoudné alelnöknő dr. Ranschburg Salamonná pénztárosnőtöl támogatva ajánlatot te8zen, hogy a leköszönő elnöknö, a távolban bár, mindvégig az egylet diszelnöknője maradjon. Ezen ajánlat lelkes éljenekkel és közhelyesléssel találkozott. Ugyancsak e hölgyek indítványára a szeretve tisztelt elnöknőnek felejthetetlen ragyogó érdemeiért egyelőre jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Most Sonnenfeld Dávidné az árvák nevében emelte fel szavát, meghatottan kérve az elnöknőt, hogy az ártatlan árvák sorsát, kiket folyton kiváló odaadással és szeretettel melengetett és számukra alapot is teremtett, ezentúl is színarany szivén hordani kegyeskedjék. Mit az elnöknö a távolból ezentúl is megígért. Miután még egyéb apró ügyek elintéztettek, az ülés a legünnepélyesebb hangulatban véget ért. E sorokat azzal egészítjük ki, hogy e leköszönés után 10 napra fényes jubileumi ünnepélylyel ülte meg az egylet Léderer Simonne elnökségének 25-ik fordulóját, mely alkalommal dr. Fischer Gyula főrabbi ékes szavakkai méltatta eseménydús önzetlen működését.