Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Ipar Liszt ... ... ... n margarin mű vaj Méz Nádfonat ... ... Olaj ... Réz ... ... ... ... n Szalámi... __. ... » Szesz ... .__ ... Szódavíz Takaréktűzhely Tégla Viasz ... _.. ._ Virág (mű-) Varrógépek Czég Back Hermann hengermalma Jankovits Ferencz gőzmalom Stirling T. és fia művajgyára Zechmeister K. és fia Kufiler Benő nádfonógyára Kohn Adolf és társa olajgyára Meiler Ignácz és társai olajgyára Hauzer György réz- és érczöntődóje Putz Rezső » » « Forgiarini Cedaro és társa szalámi-gyára Fleischmann Samu „ „ Szeszgyár és fin. rógzv. társaság gyára Schlesinger H, fiai Neuhauer és Wittmann Weisz Hermann a püspökdombon Krämer Henrik Skrobanek Péter Szollár Lajos Szabó Samu takaróktüzhely-gyára Győri körkemencze-társaság téglagyára Zechmeister K. ós fia Macho Eleonóra Neidlinger G. varrógópgyár-telepe Kiviteli piacz Itália, Hollandia. Franczia, Német. Svajcz, Német. Szerb. Bulg. Bosznia stb. Ausztria stb. Svajcz, Hollaudia, Német, Franczia. Szerbia, Bulg., Egyipt., Török, A bisquit- és tésztagyárak megszűntek. mig az meglesz mentve, szüntessen meg önkeblében minden viszálykodást. Most is lelkemben zúgnak Kossuth Lajos soha el nem felejthető végszavai e nagy jelenetben : »Ha van e hazában még sajgó kebel, mely orvoslásra vár, ha van kivánság, mely kielégitésre vár : szenvedjen még egy kissé a sajgó kebel s várjon még egy kissé e kivánság : ne függesszük fel ezektől, hogy a hazát megmentsük!* És látom e szavakra az egész törvényhozó testületet, mint egyetlen embert felállni és hallom rádörögni : » Megadjuk !« » Adunk vért és vagyont a hazáért és elnémitjuk a fájdalmainkat ! Magyarok ! Halljátok még egyszer Kossuth ez örök szavait ! S legyetek oly nagyok, mint akkor voltatok ! Hadd visszhangozza aztán e ravatal Kossuthnak akkori mondását ; » Leborulok a nemzet nagysága előtt !« . , . Vezess bennünket most, te halottaidban is óriás, e nemzeti nagyság felé. Az örök hazában hirdessék nevednek emlékét a késő századok !« Nap az apáknak, Sziriusz álló csillagja nékünk, Fényed örök tüntén hajh borús a hon ege. Oh, ki mérheti meg, benned mily honfi veszett el, Harezok közt vezetőnk, béke ölén tanítónk. A te szavad volt hősi csatáknak kürtriadója. Eszmény sóhaja is, bölcsnek Ítélete is. Orfeuszhangodtól szivek vílaszf aladölt le, S mint honpolgár forrt össze a szolga s az ur. Herkuleszül megaláztad az idegen és bitor önkényt. Népharag élével szelted a hydra fejét. Mint prófétánk állva Szináj felhős magasában. Villám s dörgés közt irtad örök jogaink'. S óh, a mikor bus végzet zárt el örökre a hontól, Lelked a honfiszivek isteni lángja maradt. Üstökösül boiygtál távol égtájakon által,