Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Felséges uralkodó ház. Magyarország királya: I. Ferencz József született Schönbrunnban 1830. aug 18-án ; nagybátyjának, I. Ferdinánd osztr. császár és apostoli magy. kir. ö Felségének a trónról történt lemondása és édes atyjának, Károly cs. és kir. föherczeg ö fenségének a trónörökléstől visszalépése után 1848. deczember 2-án a kormányzást tettlegesen átvéve, magyar királylyá koronáztatott 1867. június 8-án. Nőül vette 1854. ápril 30-án Erzsébet (Amália, Eugénia) kir. herczegnöt, Miksa József bajor királyi berezeg ő fenségének leányát, a csillag keresztrend legfőbb védasszonyát stb., ki 1837. deczember 24-én Possenhofenben született és magyar királynévá koronáztatott 1867. június 8-án. ő felségeik gyermekei: Zsófia szül. 1855. márczius 5 én, meghalt 1857. május 29-én ; Gizella (Lujza, Mária) szül. 1856. július 12-én, férjhez ment Lipót bajor herczeghez 1873. ápril 20-án; Rudolf (Ferencz, Károly, József), trónörökös, született 1858. aug. 21-én, meghalt 1889. január hó 30-án; özvegye Stefánia tozni nemsokára rezgő kicsi keblén, dobogó szive fölött. A legszebb meghalás, melyet megérhetünk. — De jaj ! az őröm korai volt. A kis kacsó hirtelen visszalökte az ajándékot, s mi lehulltunk a száraz földre, a kemény göröngyök közé rendetlenül — megalázva . . . szerteszéjjel ... Sa kis leány ajkáról hallottuk a gúnyos kaczajt, az ifjú szemében láttuk még a sértett önérzete, a lealázott szeretet fájó érzetét megvillanni — s azután eltűntek mind — e hangzott a szó, s mi *i száraz rögök között egymásra hajtva kék fejecskéinket, vártuk az elmúlást, az örökös hervadás pillanatának bekövetkeztét. S mikor feljött a sok millió csillag, s a távol mezőkről elhozta az esti szél az iiiatos balzsamokat, - mikor minden néma volt, csak a nád sziszegett felénk búcsúztató nótát, végsóhajunkban azt kérdeztük egymástól: vájjon mit véthettünk mi annak az aranyos kis lánynak, a kinek szemében Önmagunk képét véltük visszatükrözni ? ! CaesarÚGY SZERETEK . . . (Dóczi Lajostól.) Úgy szeretek Némán ölelkezve Belenézni Ragyogó szemedbe. Oly törpének Látszik ilykor képem