Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Gyula, Róth János, Romszauer Kálmán műhelyeket szemlélő bízottak. Pretten hoffer Imre, Szüts Lajos, Buresch Lipóth, Arrauth Sándor, Brenner Elek, Oszvald János, Reiszen Albert és Bajnóczy Károly gyárakat szemlélő megbizottak. Iparhatósági megbizottak Győrszigetben. Tóth József, Birkm yer János, Bejczy Ferencz, Engel József, Fleischmann Zsigmond. Wae ha János, Effinger Károly, Mocsáry Ignácz, Feigl János, Leposa Sándor, Stefanits János, Fruhmann Antal, Gross Gusztáv, Simonyi Károly, To ch Károly, Németh Pál, Adler Manó, Poseh Nándor, Kiss József, Schmidl János. Ipar Agyag ... ... ... Bélyegző _ .... Bőr Czukorka ... ... Esztergályos mû Eczet ... ... ... Eczetszesz ... Faáru ... ___ ... Gép, gazdasági Gyufa ... Hamuzsir Hajó Kásaliszt Légszesz Gyáripar. Czég Magyary József leóedény- és kályhagyára Friedmann S. ruggyanta bóly. gyára Deutsch Lajos bőrgyára Schmidl L ezukorkagyára Kránert Adolf Neubauer és Wittmann eczetgyára Schlesingor H. fiai Hetsch testvérek gőzfürészo Stádel Károly gépgyára, vasöntödójo Singer Mór W. gépgyára Milanovics János gépgyára Neubauer Károly ós fia gyufagyára Szeszgyár ós fin. részv. társaság gyára Magy. gőzhaj. részv. társaság hajógyára Stirling T. é fia gőzdarálója és Pfeiffer testvérek Győri légsze8zfin. részv. társulat gyára Kiviteli piacz Szerbia, Bulgária Itália, Románia, Német. Svájcz, „ Szerbia, Boáznia, Bulg. Itália, Nómetorsz. Eur. minden irányában. Szerbia, Bulg., Egypt. Török. Svajcz, Német, Franczi a nak átadták, hogy ez az ereklye, mint az Islam Kaaba köve, ne a távol külföldön legyen megőrizve, hanem az ország szivében, hogy a ki hozzá zarándokol, ne az idegen sivatagon, de a hazán vándoroljon végig s fejét a haza szivére hajtsa le. De áldott legyen a testvériélek is, ki e hcsszu, küzdelmes élet szenvedéseit önfeláldozó ápolással megenyhítette. És áldottak azok a hamvak, kikben e nagy lélek kedveseit életében elsiratta. Te magaddal vitted mindazokat, a kik szived véréhez tartoztak, — midőn nem volt haza : most ime visszahoztad őket magaddal élve vagy poraikban, — a midőn van haza. Hazájok lesz nekik e hon bizonynyal. — — — — — — — Lehetnek, — fájdalom vannak, — kik a magyar nemzetnek az általános kegyeletét, bizonyára bennünket nem ismerve, balramagyarázzák De hát lehetne-e bizni egy nemzet lelkületében, mely eltudná tagadni igaz fájdalmát, mely elfelejtené háláját az irán, a kinek tartozik vele? A hála és hűség két ikertestvérek. A mely nemzet fiait így tudja tisztelni, az atyáit is tiszteli. A mely nemzet alkotmányát kész védeni, az alkotmányának oszlopait is megvédi. A mely nemzet halottait meg tudja ünnepelni, az a nemzet tudja az élőket is felmagasztalni, az osztja a halhatatlanságot és dicsőséget. Ugyanazon kardoknak egyik lapjára ez volt vésve : »Prolibertate !< — a másikra : »Moriamur pro patria et rege nostro ! — s amit e kardok éle a történelem tábláira fölirt, az mind dicsőség volt. Ezután is az lesz. Ez a gyász, mely a hazatérő hamvakat fogadja, a nemzet dicsteljes pompája. E mélységes gyász éjszakájából fog felvirradni hazánknak legszebb hajnala. — — — — — Én még nem tudok megválni e ravataltól. Borongó lelkem még egyszer visszatekint a multla, látom a nagy alakot akkor, mikor legfényesebb volt. Azon az örökké emlékezetes júliusi ülésen az 1848-iki képviselőháznak, a melyen Kossuth felhívta a törvényhozást, hogy mentse meg a hazát s