Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Schlichter Lajos. Pénztáros Zechineister Kálmán. Titkár Szávay Gyula, másodtitkár Szendröi Mór, irodatiszt Ehrlich Mór. Beltagok, a) Kereskedők : Adler Sándor, Fábián Sándor, Fischer Károly, Fleischmann Mihály, Fürst Dávid, csanaki Jerffy Antal, Kanitz József, Keppich Vilmos, Lamberger Gyula, ikvai Pfeiffer László, Puntigám Rezső, Stirling Tóbiás, Wirthl Károly, Wolf Miksa, Zink János, Zittrich M. b) Iparosok : Bulkó Ferencz, Eöry Kálmán, Magyar gőzhajózási társaság, Hauzer György, Horváth Gáspár, Kaszás Sándor, Magyary József, Hilbert Károly, Giffing Mihály, Odor István, Ott Tivadar, Rozsits István, Schlichter Lajos, Szabó Samu, Szalay György, Zechmeister Kálmán. Kültagok, a) Kereskedők. Adler Manó és Weidman Adolf (Győrsziget), Reichenfeld József (Győr-Szentmárton), Gestettner Lipót (Téth), Weisz Dávid (Nagy-Megyer), Rosenberg Adolf (Tata), Zechraeister János és Veszély Lajos (Komárom), Frey Ferencz és Rudolf Mihály (Esztergom), Vajdils Károly és Regáli Nándor (Pápa), Rothauzer Mór és Blau Adolf (VeszprémJ, Quittner Albin (Ó-Gyalla). b) Iparosok. Birkmayer János, Wirthl Károly és Schraidl János (Györsziget), Szammer Ferencz (Győr-Szentmárton), Krausz Mór (Téth), Arnberger Rupert (Tata), Molnár Ferencz és Polini Lajos (Komárom), Szeleszky Ferencz és Koczka László (Pápa), Dóczy Ferencz és Brutsy János (Esztergom), Kalmár Énok (O-Gyalla), Balogh Károly^ és Brenner Lörincz (Veszprém), Balogh János (NagyIgmánd), Boller Lénárd (O-Acsa). Az iparhatósági megbízottak, kik az iparhatóságot működésükben támogatják Giffing Mihály, Czeloth János, Ehler Antal iparlajstrom szemlélő megbizottak. László József, Stolczer József, Polgár Bertalan, Ackerman Gyula, Simon Dezső tanoncziskolákat szemlélő megbizottak. László József, Schöpf István, Boszkovitz Oh, mennyi beszélni valónk volna egymással, ha könnyeket elsírtuk. Elmondanánk egymásnak, hogyan törekedtünk negyvenöt év alatt a romba dült mindenséget újra visszateremteni. Hogy hirdeted te kilencz lustrumon át Magyarhon létjogát az ó- és újvilágnak minden müveit nemzet nyelvén, azzal az ékesszólással, a minő nem lesz többet a földön, és azzal az irótollal, a melynek erejét magyar iró nem birta soha. S a mely irőtoll képezte puritán életed, független állásod egyetlen biztositékát, oly késő életkorig, a minőt a gondviselés ritka választottainak enged s a kinek enged, nyugalomra és megpihenésre rendel. Neked az élet nem adott nyugodalmat. Utolsó erőd is az ideál harczában fogyasztád, a szabadelvüség védelmében. Ott estél el a csatatéren, szemközt fordulva a halál angyalával. Mi pedig elmondanánk neked, minő küzdelmeink voltak e hosszú idő alatt, véreztünk és könnyeztünk, dolgoztunk azért, hog^ egy szabad hazát, egy erős magyar nemzetet megalkossunk, — mely ime él és virul, hivatását betölti a népnek versenyében s most már c ak békés alkotásra van hivatva, s hős erejét csak kötetlenség elleni védelemre összesíti . ... De most már nálamnál nagyobbak beszélnek veled. Ott fog állani örök, nyugalmad vártája Deák és Battyhány sircsarnokai mellett. — Minő triumvirátus ! — Minő találkozása a nagy szellemeknek ! Te ezipruslombokat küldél Deák ravatalára, s ez a czipruság találkozott azzal a babérkoszorúval, melyet Magyarország legszentebb élő nőalakja tett le a koporsóra. E két simbolum találkozása a megszentelt helyen volt az eszmék, a nehéz idők expiácziója. Áldottak legyenek a hamvak, melyek a kiengesztelődést hazatértükkel befejezték, áldottak a vér és könnyáztatta haza földében ! Soha ne nyugtalanítsa álmaikat belviszály dobogása, balsors földrengése soha. Áldottak legyenek az apához méltó fiak, kik e drága hamvakat hazájuk-