Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Molnár István néptanító, ügyészek : Lacza^Ferencz és dr. Deáky Zsigmond, főgondnok : Lacza Ferencz, pénztáros : Mladoniczky Ignácz kanonok, ellenőr : Csepreghy Pendre tanítónőképző tanár, belvárosi kerül, gondnok : dr. Sikor József orvos, ujv. kerül, gondnok : Magyary József kályhagyárös, nádorv. kerül, gondnok : Polgár Pá! vendéglős, szabadhegyi kerül, gondnok : Zitlritsch Mátyás. Kath. iskolaszék. Bôlv. : dr. Kautz Gusztáv, Stáhly György, dr. Angyal Ármánd, Holdházy János, Francsics Norbert, dr. Karácson Imre, Kárpáthy Endre, Karvasy Kálmán, Lenner Emil, Nóvák Antal, dr. Petz Lajos, Samu Ferencz. Ujv. Hidy Ernő, Kiétzár Ágost, Puntigám Rezső, Orosz Lajos, Réthy Gyula, Stirling Károly és Tóbiás, Wirthl Károly. Nádorv. Fügi Ágoston, Ilets István, Lacza Károly, Nagy István, Oszvald Szilárd, Karsay Sándor. Szabadhegy. Lakó ér Sándor, id. Mondovits István, Müller Imre, Nagy János. Római kath. népiskolák. Egyházra, főtanfelügyelő : dr. Bertha János, éneklő kanonok Iskolaigazgatók a helyi plébánosok. Elitelemzők mindenütt a helyi plébánosok és illetőleg a segédlelkészek. I. A székesegyházi tankerületben. Egyházi tanfelügyelő : Mohi Antal soproni föesperes és cz. apát. A györvárosi kath. népiskolák ügyeit kath lakosainak kebeléből választott önkormányzati testület vezeti, a) Győr-Belvárosi 6 oszt. fiú-népiskola. Tanitók : Ujlaky Géza, Jilg J. Ede, Littomericzky Jáuos, Molnár István önkorm. testüh-ti aljegyző, Marton Károly. h) Győr-belvárosi fi oszt. leány-népiskola. Tanítónők e sz. Orsolya rendű apáczák : S. Salézia, S. Emilia, Poliány Ladiszláa, Schwarcz Protasia, Kodál nak egész élete, lelkülete, eszmejárása. Tehettem-e én egyebet, mint, hogy ennek az ideálnak adtam kifejezést, melyet mindenütt magam előtt láttam, elevenen, igazán, alakokban és tettekben megvalósítva. A költő tartozik nemzete lelkének kifejezése lenni. És ha nem találná is az életben az ideált, a költő missziója az, hogy azt keresse, megalkossa, nemzetével megismertesse. A költő hivatása meglátni az égő csipkebokorban az Istent és tolmácsolni az égi szót a ráfigyelő nemzet előttA költő megedzheti, a költő elpuhíthatja a nemzetét. Á költő lehet őre a nemzeti és emberi erények frigyládájának, lehet bálványpapja az érdekek aranyborjújának a hiu gyönyörök rézkigyójának. Az istenszikra minden oltárt meggyujtandja. Én választottam az oltárok között. S éltemnek alkonyán meg van az a lelki megnyugvásom, hogy a miért ifjúkoromban lelkesültem, azt vénségemben megvalósulva látom; hogy nem hiában hirdettem a feltámadást. S nekem Isten különös kegyelméből megadatott, hogy feltámadott nemzetemmel tovább is együtt éljek. S erre nemzetemnek nemcsak éljenkiáltása buzdít, de nagylelkű adományozása is biztat. A fényes nemzeti jutalomnak nem az anyagi értéke, a mi lelkemet megragadja. Én eddig is munka után éltem, ezután is munka után fogok élni. Nálam a munkakedv az életmérő. De felmagasztal az a tünemény, hogy a midőn az én irói tollam által hirdetett ideál megörökítése volt a jelszó : ezrével támadt nemzetem soraiból, ki erre áldozni kész volt. Ezek a magyar szellem, a magyar szabadság, a magyar honszeretet halhatatlan ezredei. Hódolattal hajlok meg e közönség előtt. Ötven évig azt hittem, hogy egy kis nemzetnek az irója vagyok : ma