Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Hazán kl an veretnek a 70 : 30 aránya szerint •4. Iratokat, érték-jelzés nélkül, a postán csak 250 grammig vesznek föl ; íezebb csomagokat csak azon esetre, ha értéküket megjeleztük ; de csak 50 kilóig és arany s ezüst értékéket 60 kilóig. Küldemények egy postahivatal kerületében 2 és fél kilónál nehezebbek nem lehetnek. 5. 150 grammon felüli postaszáliitmányhoz, ugy szintén 250 grammon felüli pénzes levélhez egy pecséttel ellátott 5 kros szállitólevél mellékelendő, mely pecséttel a levél vagy csomag lepecsételtetett. A korona-pénzérték. (1892. aug. 2 törvényczikk szerint.) Egysége a korona === 100 fillér. Csak 10 és 20 koronásokat vernek aranyból, 1 koronásokat ezüstből, 10 és 20 filléreseket nikelből, 2 és 1 filléreseket bronzból. Ausztriában veretnek 140 millió ezüst koronát 42 g nikelpénzt 18"2 „ bronzpónzt 60 v ezüst koronát 18 „ nikelpénzt 7.8 „ bronzpénzt E pénznemek forgalma 1910-ig van törvényileg biztositva. A 10 és 20 koronások Ötvözete 900 ezredrész arany és 100 ezredrész réz. 1. 1 kg. ötvözött arany = 2952 korona = 1476 huszkoronás == 295"2 tizkor. i , í 3280 „ =164 „ = 328 1 „ fanom „ ={

l640 fori

'

nt

. A 20 koronás nyers súlya 6*775067 gramm, finom súlya 309756 gramm. A 10 „ „ „ 3-3875338 „ „ „' 3-04878 „ A 20 koronás átmérője 21 milliméter, a 10 koronás átmérője 19 millim. A súlyból hiányozhatik 2

/iooo' a finomságból Viooo' A 20 koronás forgalmi súlya = 6'74 gramm = 10 ezüst frt. A 10 „ „ =- 337 „ = 5 „ Az elkopás következtében a forgalmi súlyt el nem érő aranykoronásokat az állam beolvasztás végett teljes névértékben saját költségén bevonja. Magánosok is verethetnek a kir. pénzverdében 10 és 20 koronásokat. A veretési dij 20 koronásoknál az érték 0*3 százalékát, a 10 koronásoknál az érték 05 százalékát meg nem haladhatja. Ausztriában magánosok 10 koronásokat nem verethetnek. töredékei, dajkamesék, édes, csodás varázsa, valami abból a legelső imából, először olvasott költeményből, a sejtett szerelem varázsából — van az ibolyák illatában. Eszembe jut, mily fontos szerepet játszottak már e kis kék virágok s hány érdekes történetke fűződik hozzájok. Például mikor 1816-ban teljesen el voltak tiltva Franciaországból, a legnagyobb kellemetlenségbe hozhatta viselőjét egy parányi illatos kis iboiyacsokor. Egy előkelő párisi hölgy, ki ibolyabokrétát viselt sötét hajában valameiy ünnepélyen, azonnal kényszeríttetett az ünnepély elhagyására ! Történt egy alkalommal, hogy egy elegáns külsejű fiatal ember, illatozó, friss ibolyabokrétával kezében, haladt a Louvre mellett ; azon pillanatban, midőn egy mellékutczába befordulni készült, elzárta útját egy magas elszántságot sugárzó tekintetű gárdatiszt, sértő, megvető tekintete irgalmatlanul siklott végig a meglepetten bámuló ifjú alakjáü, aztán minden előzmény nélkül érzékenyen megbántotta. Az ifjú ember elhalaványodott s megtántorodott kissé. — Ön megsértett ! nem sejtem ugyan, hogy miért — de ez mindegy — elégtételt fog nekem adni — de rögtön ! — Azonnal — azért kell, hogy egyikünk — meghaljon ! . . . A gárdatiszt — kész reá. Kicsinylő-