Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Áru- és értéktőzsde V. Mária-Valeria-utcza 12. Bejelentési hivatal V. Zrinyi-utcza 2. Bélyegző hivatal IX. Csepelrakpart 1. Csendőrparancsnokság VII. Sándor-utcza 28. Egyetem : 1- központi, IV. egyetem-tér 1 ; 2. orvosi VIII. üllői ut 26 és 28 : természettud. VIII. muzeum-körut 4 ; műegyetem VIII. muzeum-körut. Festészeti mesteriskola Bajza-u. 17. Főposta- és távírda IV. Koronaherczeg-utcza 13. Főrendiház VIII. nemzeti Múzeum. Casinok : Nemzeti: IV., hatvani-utcza 5. — Országos: VIII., Muzeum-körut 2. (Nemz. szinh. bérháza.) — Tisztviselők orsz. egyesülele : IV., Hatvani-u. 2. — Erzsébetvárosi : VII. Erzsébet-körut 13. — Terézvárosi : VI., Andrássy-ut 44. — Ferenczvárosi : IX. Bakács-tér 14. — Tiszti : IV. Károly-körut 28. — Várbeli : disz-tér 12. Clubhok : VIII., Esterházy-u. 32. — Jockey-club : IV., K. L.-u. 5. — Sakk-club : V., nádor-utcza 14. Fürdők: Sárosfürdő: I.. Tabán, alsó Dunasor 34. — Rudasfürdő: I., Tabán, Rudasfürdő-tér 5. — Ráczfürdő : I., Tabán, hadnagy-utcza. —- Királyfürdő : II., fő-utcza 92—96. Lukácsfürdő: II., felsö-főut 2. — Császárfürdő (helyi gőzhajóközlekedéssel) : II., felső főút 2. — Erzsébet-sósf'ürdö : a Gellérthegy aljában, a déli oldalon (társaskocsi közlekedéssel). — Margitfürdő: I., Margitsziget (helyi gözhajóközlekedéssel félóránként; a főváros legelegánsabb fürdője). — Köruti-fürdő (a vasforráshoz) : VII., Erzsébet-körut 51. — Diánafürdő: V., Ferencz József-tér 1. — VasfiirdŐ • VII., hársfa-u. 4. — Yasfürdö : VII. nyár-u. 7. -- Tarcsay-féle gőzfürdő: VIII., Kazinczy-u. 40. — Gschwindt-féle fürdr: VIII., Józsefkorút és üllői-ut sarkán. — Római fürdő : Aquincum. — Városligeti forrásfürdő : Nádorsziget. — Maláta-fürdő : Újlak. Gyermekkertésznő-képző intézet V. Széchenyi-tér 2. fejjel (tán csak nem volt ez is paróka) s ég felé forduló nclelejts szemekkel . . . Debreczenben tanult, „sikkes" után rezgő léptekkel ült a nagy íerslóg, pardon ! — zongora elé s felhangzott Liszt hires rapsodiája. :— Elragadó ! őmaga épugy, mint játéka — súgja ismét felém „őszi rózsa." — Meglehet ! mondám hideg közönynyel, de én nem vagyok zeneértő. És a zugó akkordokat még hangosabb tapsvihar követte, különösen a hölgyek részéről. Mariskó ur tudta mi az illem ilyenkor, hiszen meg van irva az egyik fejezet nem tudom hányadik paragrafusában, hogy néhány lépést hátrafelé tégy, előre, jobb és balfelé bókolva, hanem arra aztán nincsen paragrafus, mit kelljen akkor csinálni, mikor az ember Iába megbotlik a levezető lépcső egyik fokában s ugyancsak hangos puffanás érezteti vele a padló szilárd, kemény voltát. „Esztikének" egy magas C-ét kiáltó sikoltása vegyült a rosszul palástolt hahotába, sőt még el is ájult kérem, hanem itt felsült, mert véletlenül az én, nem pedig a szomszédom karjába, a hová tulaj donkép akart . . . Hogy aztán mi történt, biz éri nem tudom, mert már hét világért sem bírván tovább állani, eljöttem. Hanem most már arra kérem önöket, el ne áruljanak valami módon, hogy oly hiven referáltam a hangversenyükről,