Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.

ének meg élő álmaidnak folytatásai | t éjjeled álmai közt s a végtelen i galom álló programraját népesítsék néked a te legszebb terveid teljesének képeivel. irboltod kövén, koporsód érczén íon keresztül zakatoló zaja a gőzillamvérü vasparípáidnak, ez volt s lelked fenséges zenéje a földön, ugjanak andalító kürtfuvást le zád a magas gyárkémények, mernek ormain nyugvó sasként pihent ; jövőbe látó, éles tekinteted. Léié emlékei maradnak ezek alkotó Inek. ezélsineiddel pánczélozott keblét édes hazának, az édes anyának tudd mindig biztonságban, édes ídnak drága hü fia te. Gyermeki eteted elszánt hevével te tűzted a pánczélokat s amíg te éltél, az ;en gondolat sem férhetett közel ?aja, hogy védtelenné vetkőztesse Hét szándékú nyugot ellen öt. áss álmaidban megterhelt gályákat, godt tengereken magyar czikkekkel .dókat, lásd a kisiparost, a kit ugy ettél, fürge vidámságban, lásd gaz)n a kalmárt, jólétben a szántóvető ít : hogy boldogok legyenek végteálmaid. lesiny volt ugy-e néked nagy Mai'ország. hol első voltál az elsők 311 V Illa va si rbol íjában, Őseid ódon, alatti csarnokában szorítanak most 3Ó helyet csontjaidnak Ott meg férned. A világ urából a sírbolt lérje lettél. íéles Dunának árja hömpölyög, t tőmegbeu lepi el partjait a nép léz a Dunába, néma hullámaiba rán gondolatait. intha a nemzeti fájdalom ült volna •oszlánokul a lánczhid ormaira s ; hullatnák könyeiket a dagadó ába. iszik a koporsót. Fekete fátylukat lengetik a házak a távozó felé. Isten veled Baross ' A te életed nagy czédrusa kidőlt és szivünkre esett. Csak legalább éreznéd, hogy fájdalma közt is mily gyengéd puha az az ágy, amelyre estél. Csak legalább szived hidegét feloldhatná forró melegsége. A pulya ellenségek már nem hallják szavad, nem rettegik haragodat, fölemelik majd egyenkint fejüket s épület-iád kövei között maguknak patkánylukakat ásnak. Jönnek vészterhes idők, árbocztörő viharok s nemzeti életünk hajóján nem találjuk az edzett kapitányt, kinek j szavát bömbölő viharban is meghallotta mindenki s kinek karja ha meg! fogta a vitorlát, ádáz szelek is szol: gáivá szegődtek a hajó haladásának s I kinek kitűzött zászlaja törhetetlen ve: zérárbocz mindenkoron. De amikor meglátogat bennünket a vész, tanácskérő tekintettel állunk meg majd sírboltod előtt s köveiről akarjuk j leolvasni, hogy te mit javallasz. Isten veled Baross ! Te mégysz, eredményekkel, érdemekI kel gazdagon. Mi maradunk nagy szegénységben, mert magaddal viszed legfőbb kincsünket, csillogó reményeinket. Ott ül koporsód födelén gyászunk, szeretetünk koszorúba fonva. Emlékezetünk arczodhoz simulva követ le a sirba s veled elfalazódik. Rajongó lelkek eszményképe voltál. Sok templom üres lett a szivek belsejében, hogy a legőrzöltebb oltárról kiragadja most a halál a képet, mely előtt szent lelkesüléssel áldozott a lélek. Isten veled Baross. Szivünk elszorul, gondolatunk szétfoly könyeink csatorI náján Nyugodjál békével !