Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1893-as évre. Győr, 1892.
falüdy aquarelljeit : ha volt költőpénzük, megosztották, ha szükiben voltak, együtt nyomorogtak ! Az »Aurora« utóbb indult; ennek megindulása irányította reá a ügyeimet, vígjátékai s drámái hatásából tudta meg később a nemzet, hogy mit is vesztett Kisfaludy Károlyban. Kisfaludy a lapja szerkesztésével. az öreg est késő szakáig volt elfoglalva. A lap és korrektúrája sok gondot szereztek. Egyik késő estén vagy tizenegy óra tájban állított be Kisfaludy rendes vacsorázó helyére, a Magyar-utcza egyik vendéglőjébe. Mente volt rajta, melynek gallérjára borult a széles gallérú, hófehér ing. Belépett. Az egyik asztalnál vig czimborák ürítgették borocskájukat, s mi tagadás, kissé jobban felöntöttek a garatra a kelleténél. Mikor a költő belépett, felugráltak helyeikről, s irigykedve babérain, incselkedve vetették oda'a szót: »Ime, itt van a poéta, talán inni sem tud rnár !» Kisfaludy kezdetben csak félvállról vette a dolgot, majd odalépve az asztalhoz, végigmérte a legényeket s egy nagy buteillás üvegre mutatva, imigyen szólt: »Ha akarjátok, akár azt az üveget is megeszem !« Lássuk, lássuk, zúgott fel a czimborák kara. Kisfaludy a szomszédos asztalhoz telepedett, elköltötte szük vacsoráját, aztán a legények közé állott. Elkezdte rágni az üveget. A:tetejét kezdte ki, az ő hatalmas szép gyöngyfogsorával. Vértől tajtékzott a szája. De azért csak rágta, ropogtatta az üveget, mig a fenekének horpadásához nem jutott. . . . Szavának ura és hajthatatlan volt mindenkor. Tatay szerint az üveg alkalmasint arzenikumos festékkel volt festve s valószinü, hogy kora halálának csiráját — a mérget — itt szerezte Kisfaludy Károly. A Kisfaludy ró 1 szóló essayk, igy Szanáé is, hiven elmondják, hogy Kisfaludy már 1829-ben kezdett betegeskedni : dolgozott éjjel-nappal, bár orvosai tiltották a munkától. Az 1830. év tavaszán enyhült kissé baja, melyet győri utja csak súlyosbított. Tüdővészbe esett, mely letörte az élte virágában levő férfiút ! Hogy az imént leirt tény valósággal megtörtént és nemcsak a Tatay fantáziájában született meg, — azt maga Kisfaludy Károly bizonyítja. Lapozgattam Kisfaludy leveleiben. Az egyik — később kelt - levélben ezeket írja a költő Gaal nejéhez, Kisfaludy jóltevőjéhez, ki szintén hírét vette az üvegrágás borzalmas művének, s azért őt megfeddte : „Entschuldigen Sie, wertheste Gnädige ich -werde nicht mehr Gläser speisen" Ha Kisfaludy kiméli vala ; magát s később a vig czimborák közre nem fogják, Kisfaludyt szilaj természete el nem ragadja, ki tudja, mit nem teremte it volna még Kisfaludy Károly a magyar nemzeti irodalomnak ? JLasz Samu. Sziporkák. Vevő. Sokat kér azjóráért ! S azután jól '• jár-e ? Órás. Oh, nagyon is ajánlhatom önnek — egy húzómban 36 óráig jár. Vevő. Szent Isten ! az lehetetlen, hisz' a napnak csak 24 órája van ! . Szabó (a számlával). Igen, grof ur, tovább már nem várhatok. Vagy másnak engedményezem a számlát, vagy bepörlöm. Melyik utat válaszszam ? Gróf. Ama középajtót, mely a szabadba vezcl.
