Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Szemle: Könyvszemle

Szemle RUISZ REZSÖ: A MAGYAR VÁROSOK IPAROSODÁSA. (Budapest, 1943 114. I. lap. Statisztikai közlemények, 95. kötet, 1. szám.) A magyar varosok problémáival foglalkozó könyvek közül — a rendkívüli idők ellenére is — aligha jelent meg az utóbbi években időszerűbb, mint Ruisz Rezsőnek: A magyar varosok iparosodása című műve. Ez a könyv időszerűsége mellett hézagpótló is. A magyar ipar decentralizációjának és ezáltal a vidék iparosodásánál; a kérdéseivel ugyanis behatóan úgy, hogy ennek a megoldására javaslatot is tegyen, a magyar szakirodalomban, még senki sem foglalkozott. A szerző rámutat arra, hogy már az ország területének megcsonkítása idején tudatára ébredtünk, hogy hosszú évtizedek iparpolitikája elhibázott volt és, hogy a decentralizációra szükség van. Mást jelentett azonban az ipar decentralizációja régen és mást jelent ma. A századforduló idején a magyar ipar az ország decentralizációjának erő- és nyersanyagforrásain épült fel és a decentralizációt a fővárosi ipartelepek vidékre helyezésében látta. A mai decentralizáció célja sajátosan a vidékre utalt ipartelepek létesítése, a meglévők fejlesztése és a mezőgazdasági termelésnek olyan átállítása, hogy az a vidék iparosodását szolgálja. Másszóval a decentralizáció ma a nemzetalkotó rétegek foglalkozásának megváltoztatására törekszik és arra is kell, hogy vezessen, hogy többtennelés, jobbtermelés, minőségi termelés és az életszínvonal jelentős emelése legyen a következménye. A szerző részletesen foglalkozik a magyar városok iparosodásának helyzetével, fejlődésével, akadályaival. Rámutat a pénzügyi, a közlekedési és szállítási stb. nehézségekre és a nyersanyagok hiányát, mint különösen fontos tételt jelöli meg. Érdekesen mutatja be a Magyar Városok Országos Szövetségétől szerzett adatok alapján azt is, hogy maguk az egyes vidéki városok miben látják városuk ipari fejlődése akadályainak okait. A vidéki városokat a népességük foglalkozásszerinti, ipari vállalataik számbeli és a gyáriparuk megoszlása arányában csoportosítja és adataikat a statisztika módszerével dolgozza fel. Nem elégszik meg az adatok puszta felsorolásával és a városok csoportosításával, hanem a szerző azokból tanulságokat is von le. A adatokból kitűnik, hogy hazánkban Budapestet és az azt környező városokon kívül jelentősebb ipari települések csak elenyésző számban voltak, ezek közül is csak kevés volt olyan, amely nagyobb fejlődésről számolhatott be. Végül a szerző a vidéki városok iparvállalatai fejlődése című fejezetben megmutatja azt az utat, amelyen a vidéki magyar városok iparosodásának kérdései megoldhatók és amely egyben egész gazdasági életünk átállítását is maga után vonja. Győrrel foglalkozva, a szerző városunkat a második csoportba, azok közé a városok közé sorolja, ahol az iparforgalmi népesség aránya magas és amelyekben egyben a legtöbb a városias karakter is. A város ipari fejlődésére vonatkozóan a szerző megállapítja, hogy Győr fejlődése jelentősebb Budapestnél is. Kiválóan használta ki a város azt a lehetőséget, hogy a nyugat felől hazánkba érkező ipari nyersanyagoknak szállítóvonalüba esik. Az érkező- ipari nyersanyagokat megállítani és feldolgozni magára vállalta.