Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Adattár: Felpéczi Pecz Aladár: Báró Gemmingen Zsigmond cs. kir. táborszernagy. (1724-1806)

Az ifjú Aithann Adolf a katonai pályára lépve, már korán kitüntette magát a törökkel való viaskodásokban, főleg az ősi koronázó város, Székesfehérvár és Esztergom bevételénél. E harcokban szerzett érdemei alapján II. Rudolf király ezredessé léptette elő és udvari hadi tanácsosává nevezte ki. Később tábornagyi rangot kapott és 1610. jún. 18-án birodalmi grófi méltóságra emelkedett. Amikor az elborult elméjű II. Rudolf 1608-ban végre öccsének, az általa gyűlölt Mátyás főhercegnek (II. Mátyás) engedte át a magyar koronát, ez a bátyja alatt híven szolgáló Althann Adolfot kelepcébe csalva, börtönbe akarta vettetni, amitől csak a király udvari bolondja („Nelli") mentette meg, aki a királyi ebéd előtt, amelyre Althann Adolf is hivatalos volt, azzal a kérdéssel fordult hozzá: „Ugy-e Althann, téged nyakon csípnek és beültetnek?" A kérdezett azonnal felfogta a bolond szavait (az elfogatási parancs aznap estéjére már ki volt adva) és odahagyva a királyi palotát, Prágába menekült. Amikor II. Rudolfnak 1612-ben bekövetkezett halálával II. Mátyás foglalta el a császári trónt, akkor — méltányolva Althann Adolf korábbi hűséges szolgálatait — visszahívta őt és minden tisztében megerősítette, sőt a törökkel való újabb békealkudozásokkal bízta meg. Később II. Ferdinánd szemében is nagy megbecsülésnek örvendett az egyenes jellemű és istenfélő férfiú, akit uralkodója tábornagyi és haditanácsosi méltóságaiban megerősített és a kamarási kulccsal is megajándékozott.*) *) Gróf Altham már esztergomi várparancsnoksága idején is több béketárgyalást folytatott a törökkel és ily tárgyalások már korábban, gróf Pálffy Miklós parancsnoksága idején is folytak. Az esztergomi helyőrség 1597. máj. havában a Petz Rudolf brigadéros vezetésével odaérkezett öt zászlóalj gyalogsággal és 1500 főnyi lovas csapattal erősödött és tudjuk, hogy nemcsak Tata-várának 1597. máj. havi bevételénél, de a győri várnak Pálffy és Schwarzenberg által 1598. márc. 29-én véghezvitt elfoglalásánál is az esztergomi katonaságnak volt döntő szerepe, amiről Schwarzenberg Adolfnak II. Rudolf királyhoz márc. 30-án és április hó elején írt levelei részletesen számoltak be. Béketárgyalások már 1599. évi okt. havában is folytak az Esztergom és Visegrád közötti szigeten, ahol gróf Pálffy Miklós, Kutassy János esztergomi érsek, gróf Nádasdy és Petz Bertalan haditanáccsos, „doctor heyder Rechte", mint teljhatalmú királyi megbízottak vettek részt. Gróf Pálffy Miklósnak 1600. márc. 23-án Vörpskő várában bekövetkezett halála után gróf Aithan várkapitány alatt is folytak — szintén eredménytelen — béketárgyalások a budai basával, az esztergomi Rácváros és a Károly-hegy között felállított díszes sátrakban. A tárgyalásokat itt gróf Nádasdy és Petz Bertalan folytatták (1601). Folytak tárgyalások a Vác és Buda közötti szigeten, majd végül Pesten is (1604), de eredményre ezek sem vezettek, mert a török mindenképen Esztergom átadását kívánta. Az utóbbi tárgyalásokon királyi meghatalmazottak voltak: gróf Althann esztergomi parancsnok, Molárt János komáromi parancsnok, Erdődy Tamás, az ország várainak felügyelő-mestere és Petz Bertalan haditanácscos. Petz Bertalan udvari haditanácsos, aki 1587-ben, 1597-ben, 1601-ben és 1604-ben járt Esztergomban mint II. Rudolf császár megbízottja, Dr. Lépőid Antal prälatus-kanonok Ür, Esztergom történetének kiváló szakértője levélbeli közlése szerint 1587-ben maga is vezetett császári követséget a Portához, amiről a követség orvosa, Reinhold von Lubenau számolt be részletes feljegyzésében. • •