Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Ruisz Rezső: Győr háztartási helyzete

Az általános igazgatásra fordított kiadások fejátlaga Győrött 35.90 P, ez a szükségletek 38.2%-ával egyenlő. A dunántúli városokban az erre a csoportra fordított kiadások összege csak 28.00 P. Feltűnően sokat költ Győr közoktatásügyre, mert a fejátlag 11.80 P, ami egy pengőnél is több, mint amit a dunántúli városok átlagban közoktatásra köitenek. De több ez az összeg 3—4 pengővel annál, ami az iparforgalmi népesseggel abszolút többségben lakott városok, vagy a mérsékelt pótadójú városok, vagy az 50.000-es lélekszámú városok, vagy akár azok a városok költenek, amelyekben a pótadóalapját javarészt a társulati- és tantiemadó képezik. A város hitelügy fejezetén fejátlagban 14.39 P kiadást számol el. Ez sok még a dunántúli városok között is, amelyeknél a hitelügyi kiadások fejátlagban 9.35 P-t tettek ki. De különösen sok akkor, ha a Győrhöz hasonló mérsékelt pótadójú városok eredményét vizsgáljuk, mert ez mindössze 5.04 P csak. Tekintettel Győr vagyoni helyzetére és tőkeerejéére, ez a hitelügyi kiadásemelkedés nem feltűnő, sőt megnyugtató lehet a város polgárságára nézve abból a szempontból, hogy a város összes kötelezettségeinek teljes mértékben eleget tud tenni még akkor is, amikor nem kénytelen a háztartás egyéb vonatkozásaiban túlzott és szigorú takarékossággal élni. Mint már említettük, a város viszonylag keveset költ közegészségügyre. A fejátlag 2.56 P. Ha ezzel szembeállítjuk a Győrhöz hasonló mérsékelt pótadójú városok 5.40 P-s fejátlagát, vagy akár a dunántúli városok 3.46 P-s fejátlagát, akkor ez az adat meglepő. De csak addig, amíg nem gondolunk arra, hogy Győr munkástömegei a várostól függetlenül olyan közegészségügyi ellátásban részesülnek, amely megszünteti a városnak azt a kötelezettségét, hogy közegészségügyre többet fordítson. Sajnos nincs mód annak tisztázására, hogy a városok lakosságának milyen része van a törvénnyel biztosított különböző társadalombiztosító intézetekben tagként bevonva. Hozzávetőleges adatok szerint is Győr kétségen kívül vezet atekintetben, hogy a város polgárságának nagyrésze a maga díjfilléreivel biztosítja az általános közegészség legszükségesebb tételeit és így a városra valóban csak azok a közegészségügyi kiadások hárulnak, amelyek a városigazgatás legszükségesebb körébe tartoznak. A legközelebb van az átlagoshoz a városépítési kiadások összege. E címen a város 11.00 pengőt költ fejátlagban. Ez kevesebb, mint amit az iparforgalmi lakossággal abszolút többségben lakott városok, vagy azok a városok, ahol a pótadó alapjával a társulati- é> tantiemadónak van nagyobb része, költenek. De több annál, amit a dunántúli városok átlagánál megfigyelhetünk, különösképen pedig több (kétszerese) annak az összegnek, amit az 50.000-es lélekszámú városok e címen költségvetésükben előirányoznak