Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Pfannl Jenő: Kézirajzi tervek Győr váráról

valószínűleg valamely gyűjteményből vagy levéltárból került ki. Tájolása fent dél, méretei 510X620 mm, színei fekete, piros, zöld és kék. Montecuccoli a haditanácshoz intézett jelentésében 1664. V. 24-én (M. Tud. Akad. irattára: Győr Vár oklevéltára, 276. lap) többek között kimutatást közöl a szükséges felszerelésekről. Megemlíti, hogy 30 drb. hatos és hetes csónak hídépítéshez és «gyéb szükségletekre kell, hogy szükség esetén a vízzel körülvett külső erődítések között közlekedni és azoknak segítséget hozni lehessen. Ebből látszik, hogy a külső erődökkel a közlekedés csak vízi úton történhetett és nem voltak föld-, illetőleg vízalatti folyosókkal a várral összekötve. Ugyancsak Győr városának kínálták fel külföldről az alábbi, kb. ugyanebből a korból származó, nagyobb, tussal rajzolt alaprajzot. Magas ára miatt, sajnos, nem volt megszerezhető. Felírása „Raab" és a folyók neve. Gondos és pontos mérnöki munka, méretei 502X370 mm. M. 2. (8. ábra.) Különösebb értékes adatot nem tartalmaz. Érdekes azonban rajta a két nagyobb iéptékben tartott metszet a vár különböző pontjairól. Ezeken az ellenség felé néző oldalon pállisádokat (beásott és kihegyezett faoszlopok) látunk. Szerzője ismeretlen. Ügy látszik, erről másolta Bouttats Gáspár (1640—1703) „Giavarine Restaurato" című szép metszetét;

13

) mert a kettő szembeszökően egyezik. Ezért mint forrásmunka külön is becses. A Karlsruheni nagyhercegi magánlevéltálban a térképgyűjtemény VIII. kötetének 1. lapján nagyon szép alaprajz van Győr váráról és a városról. Címe: „Die Festung Raab Sambt Ihren Aussenwerks". M. 3. (9. ábra.) Az egyes pontokon magyarázó számok vannak, magyarázó szöveg hiányában azonban sokait nem tudunk meg belőlük. Az alaprajz teljesen megbízható. Ez vonatkozik elsősorban az erődművekre. Különösen a püspöki kastély Itt iesz helyénvaló megemlékezni arról a meséről is — ezt megtaláljuk majdnem minden várnál — hogy Győrből a Duna alatt és Pannonhalmára is alagút vezetett. Valahányszor valami pince, vagy földalatti üreg, kazamata, kerül napfényre, a hiszékeny emberek alagút bejáratát sejtik benne. A mese keletkezése érthető. Bizony ideális lenne, mikor a várat az ellenség már teljesen körülvette, egyszerűen a föld alatt és észrevétlenül kivonulni a várból és hátbatámadni az ellenséget. Eltekintve pár sziklára épült erődítménytől, mint pld. Geroldseck (Kufsteinben), hol a kemény kőzetben találunk hosszabb alagutakat, sík vidéken ilyen messzeágazó alagutak csak a legendákban léteznek. A technika ezekben az időkben még nem volt annyira fejlett, hogy ilyen hosszú alagutakat kellőleg szigetelni és vízmentesíteni tudtak volna. Még oly, aránylag egész rövid, alagutakat sem tudtak építeni, hogy azokkal a vizesárak alatt az előretolt erődműveket megközelíthessék. A közlekedés csónakokon, vagy tutajokon történt. Az aknákat és az ellenaknákat a falakba, vagy a partba fúrták; erre Győrött is volt példa. Történtek előkészületek, maga Wymes, Győr átépítője, külön szabályzatot írt az akna-járatok telepítéséről, mint ezt Montecuccoli is említi, de messzefutó alagutakról Győrött szó sem lehet. 13

) Leírása: Pfannl: Régi ábrák és képek Győr váráról I. 2. szám alatt.