Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Sefcsik Ferenc: Győr város szabad királyi rangra emelésének törvénybe iktatása

13. a városra száll át a plébános-bemutatási jog is, mely épségében örök időkre fenntartandó. A vegyes bizottság tárgyalásai azonban hajótörést szenvedtek. A hattagú küldöttség „re infecta" tért vissza aug. 7-én. Ezalatt az országgyűlés is vége felé közeledik. Augusztus hó második hetében érkezik Pozsonyból az a szomorú hírt, hogy a becikkelyezést végveszély fenyegeti. Csak nem tágított az ellenzék kifejtett álláspontjából. Aug. 21-én indult el az utolsó négytagú küldöttség, mely mindazt megtette, amit a dolgok ilyetén állásában megtenni lehetett. Megjött végre augusztus 26-a is, a döntő csata napja. Hatvanadik ülését ülte az országgyűlés, amidőn végre is határozni kellett a becikkelyezés ügyében. A napirend utolsó pontja tűzte ki azt. A ház elnökének azon kijelentésére, hogy Ö Felsége az ez ügyben hozott resolutiójától le nem tér, a tek. Karok és Rendek közül néhányan harsány hangon kiáltották, hogy a négy város követei az ülésből rögtön távozzanak. „Nonnuli antequam considerationes suas depromere agressi fuissent, magna voce conclamarunt, ut praescriptarum Civitatum Ablegati exeant" Sőt, amint Marczali Henrik „A magyar nemzet története" VIII. köt. 284. lapján írja: Győr város követét, ki már el is jött az ülésre, szégyenszemre eltávolították." Szóval a legelkeseredettebb harc tört ki, különösen Győr város becikkelyezése ellen. Azonban néhány órai vita után, mielőtt még nagyobb összetűzésekre került volna a dolog, megjelent a főrendiház küldöttsége. Előmutatta a királyné kéziratát. Nem remélte volna — úgymond — a Rendek ily magatartását, melyről majd meg fog emlékezni. Holnap hajnalhasadtával el akar utazni. Mintha villám sújtotta volna a tek. Karokat és Rendeket, oly nagy lőn a csend e szavakra. Meglepetésükben még a küldöttség eltávozta után sem tudtak szóhoz jutni. — Itt-ott halk sugdosás volt hallható. A szép asszony hajthatatlan maradt! Végre is térdhajlással ocsúdtak föl zavarukból és éppen a legválságosabb pillanatban hagyták jóvá a már megszerkesztett törvénycikkeket, melyek 27.-e Győr városát társaival minden kikötés nélkül becikkelyezte. Féltizenegyre járt az óra éjfél előtt, mire a trczikkek elő- és utószavait felolvasták. Staféta vitte meg a diadal e hírét Győr szab. kir. város tanácsának. S tán éppen azon órában, mikor Mária Terézia — égve az elutazás vágyától — türelmetlenül várta búcsúzásra a tek. Karokat és Rendeket. Reggeli 4 órakor ébredt álmaiból — úgymond a napló — Ö Felsége és misét hallgatott. Az országházban pedig reggeli 5 órától déli 12 óráig tartott az utolsó olvasás. Végre déli 1 óra tájban ott állottak ők a trón előtt, egész testükben remegve nézek a belépő Felségre. „Coram Throno... toti trepidi exitum Suae Majestatis Sacratissimae contemplati sunt."