Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása
tétének alkotása. Az egyetemi ifjúság (Turul) és középiskolások követik a jó példát a vizi sportban. A legrégibb ifjúsági csónakház a Révai-gimnázium Ruby Csónakázó Egyletének tulajdona. A horgászás mint sport is egybegyüjtötte kedvelőit a Sporthorgászok Egyesületében, melynek klubháza is e században épült. Az úszósport részére és egyúttal a fürdőzők biztonságos szórakozására a régi Duna-uszoda mellett a háború után strandfürdő létesült a közúti fehíd mellett a Duna balpartján, de 1931-ben a Cziráky-téren a város minden igényt kielégítő medencés uszodával is segítségére sietett közönségének és vendégeinek. Ha a városiassá, széppé és naggyá fejlődött Győr kialakulásának mérlegét meg akarjuk állapítani, kénytelenek vagyunk a száraz számok segítségéhez fordulni. Győr területe 1900-ban 44.989 km2, vagyis 7811 kat. hold volt, ma 54.578 k 2 , azaz 9464 kat. hold. Ebben a térben 1900-ban 2796 házat számláltak meg. Ez a szám 1941-re 5526-ra növekedett. Csak jellemzésül említjük meg, hogy 1920-ban 3617 ház adott otthont a győrieknek, tehát a gazdasági leromlás idején 1909 új ház épült. A századot 37.543 lakos kezdte s 1941-ben, — az 1920—30 között mutatkozó stagnálás ellenére, mikor a lakosság kb. 700 lélekkel gyarapodott, — 57.109 lakost tüntetnek fel az 1941-es számlálás előzetes adatai. Ezek a számok azóta nőttek. Nem a természetes szaporodás, hanem az ipari élet fokozódása következtében jelentkező bevándorlás miatt. A társadalmi rétegeződés tekintetében azt állapíthatjuk meg, hogy a 60.000 lelket számláló város kenyérkeresői között a gyáripari és kézipari keresők arányszáma emelkedést mutat az őstermelők rovására. A lakosság általános műveltsége minden vonalon emelkedett. A huszadik század szellemi iránya erősebben szorgalmazza a műveltség általánosítását. Ennek a parancsnak eleget tett a város, mint iskoláinak, könyvtárainak, művelődési eszközeinek gyarapodásából, joggal következtethetjük. Az ethnografiai városképet századunkban már csaknem egyhangúnak mondhatjuk. A város lakossága ma már magyar. A népszámlálásban feltetsző néhány százalékos idegennyelvű az -új települők és az átfutókból kerül ki. Azt is állíthatjuk, hogy lakosságunk túlnyomó többségében nemcsak nyelvhasználata, hanem szelleme miatt is a magyar nemzethez tartozik. Különben erre törekszik az iskolai nevelés, az iskolán kívüli népművelés, a város hivatalos kultúrpolitikája, az egyházak lélekirányító munkája, a nemzeti nagyságok hálás ünneplése és minden kínálkozó alkalom, mely a nemzeti érzés felgyújtására és állandósítására eszköz lehet. A nyelvében és szellemében magyar lakosság nemzeti öntudatának kialakításában szereplő helyi tényezőket nem méltathatjuk egyenkint. Ám annyit megjegyezhetünk, hogy a társadalmi egyesületek kiterjedt munkáján kívül nem feledkezhetünk meg arról a hajtó erőről, melyet e téren a helyi sajtó, a helyi tudományos, irodalmi, művészeti élet termel. A
