Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Petz Aladár: Deák Ferenc győri vonatkozású családi levelei

zásait és rendeleteit érvénytelennek nyilvánították, híveit pedig — részbe névszerint, részben általánosságban — felhívták, hogy hűtlenség vádjának terhe mellett I. Ferdinándra esküt tegyenek. A magyar történelem e meghasonlott korának további követése meghaladná e közleménynek célját és kereteit, ezért csupán csak annyit kell itt feljegyeznünk, hogy I. Ferdinánd király az 1527—28. év telét már Esztergomban töltötte, majd 1528. márc. 8-án az abaujmegyei Szína mellett újabb győzelmet aratott János királynak lengyel zsoldosokkal kiegészített seregén. Az erre bekövetkezett és az egész országra széterjedt polgárháború, János királynak a török szultánnal való szövetkezése, VII. Kelemen pápának János királyt és híveit sújtó egyházi átka, végül a Habsburgi- és a Zápolya-ház trónigényeit szabályozó 1538. évi nagyváradi béke, amely a két megkoronázott király között ketté szakította hazánkat, egy részét pedig Budával együtt török kézre juttatta, ismeretes szomorú fejezetei történelmünknek. Az ország nyugati fele s így a Dunántúl is I. Ferdinándnak jogara alá jutván, a székesfehérvári koronázás után kimondott határozat, amely a Zápolya János király által tett adományozásokat érvénytelenítette, természetesen a Csécsényre és Tényőre vonatkozó, fentebb idézett 1527. évi királyi adománylevelet is hatálytalakította. Az újabb adományozás azonban I. Ferdinánd kir2ly"Tészéről még Ï 528-ban azonos szöveggel megtörtént, amiként ezt a levelesládánkban foglalt egyik iratjegyzék elmondja. A peres viszályok, amelyek Csécsény, Fud és Tényő körül már 1518-ban kezdődtek, amikor a pannonhalmi Bencés Rend a csornai konvent előtt óvást emelt Bornemisza János ellen, a későbbiek során is folytatódtak, amennyiben 1538—1541. évek között a pannonhalmi Bencés Rend pert kezdett Csécsényért és tanukat állított, hogy Bornemisza János csak a helység egyik felét bírta, míg másik fele a bencés apáté lett volna, aki akkor Szt. Mihály-pusztán lakott és a csécsényi malmot is bírta, bár erre a Kanizsayak is jogot formáltak. Ezek az igények azonban nyilván nem jártak sikerrel, mert a csécsényi malom — amiként a levelesládánkban őrzött 1811. évi osztálylevél mutatja — a csécsényi Sibrik-javakhoz tartozott a későbbi időben is. Sibrik János (I) 1581-ben bérbe adta csécsényi birtokát Gerebethy (Gerebecsy?) Gergelynek, ami ellen az enesei nemesek Győr vármegye törvényszéke előtt szomszédsági előjogon tiltakoztak. Sibrik Osváth (I) és neje Danes Katalin leszármazottai a Zápolya Jánostól, illetve I. Ferdinándtól 1527—28-ban kapott Tényőt 1588-ban a már említett Gerebethy (Gerebecsy?) Gergelynek, valamint a győri Dallos Jánosnak adták zálogba. Dallos János 1630-ban visszaadta Tényőt Sibrik Pál (I) komáromi alkapitánynak, ami ellen a pannonhalmi főapát a megyei köz-