Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Valló István: Elnöki megnyitó

Nemrég, amikor a föld színéről már eltűnt a keresztek arany sora, amikor a bíboros ősz már eltemette a nyarat és megkezdődött az őszi szántás, a költő hatvan éves lett. Ez az alkalom megállít minket, hogy fejethajtó tiszteletadással, a ragaszkodásnak szeretetfűtött melegségével köszöntsük a költőt, elnökünket: Harsányi Lajost. Vállalnunk kell a tilalom megszegésének szemrehányását is. Harsányi Lajos a mai időnek terhében kitért minden ünneplés elől, elhárított magától minden díszt és fényt, de bennünk a lelkikényszer elháríthatatlan erejével jelentkezik a vágy, hogy örömünknek, büszkeségünknek, és köszönetünknek kifejezést adjunk. A kifejezés módjának megválasztásában eligazít minket az ő egyénisége, amely reánk a tilalom megszegésében is mértéktartást parancsol. Szerénysége minket is tapintatra kötelez. Sokan fordultak hozzánk a város társadalmának minden rétegéből, akik Harsányi Lajos jubileuma alkalmából ez irodalmi társaság elnökségétől várták a kezdeményezést egy szélesebb kereteket felöltő, nagyobbszabású társadalmi megmozdulásra, a jubiláló költő méltó megünneplésére. Az ilyen irányú szándékok elől azonban ki kellett térnünk, mert személyét belevonni nem lehetett s a tervbe vett ünnepségek az ünnepelt nélkül csonkán maradtak volna. Ezért választotta körünk a megemlékezésnek ezt a formáját, hogy idei első irodalmi esténk tolmácsolja feléje értékelő megbecsülésünk, ragaszkodó szeretetünk és köszönetünk. Megbecsülésünk szól a költőnek, akinek őszinte és tiszta lírája mélyen rezonál a magyarság szívében, akinek nyelve, formaszépsége gyönyörködtet, tanít és felemel. A költőnek, a „szent dalolás szeretőjének", aki majd négy évtizede itt indul el az Üj vizeken s aki előtt ma ellentmondás nélkül elismeréssel hódol a magyar irodalmi élet minden tekintélye. Ragaszkodásunk egyéniségének szól. A rajongásának, amellyel a szépet szereti és keresi a nemeset. A barátságának, amellyel megtisztel minket. A meghitt óráknak, amelyeket vele tölthettünk s amelyeknek megajándékozottjai mindig mink vagyunk. A fejedelem bőkezűségének, amellyel szellemi kincseit pazarul szétosztja. Az ilyenkor elhangzó versek maradandó élményeinek s az együttlétek nemesre hangolt varázsának.