Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Nagy Gyula: Egy útitárs emlékei

kiforgatott lakásából, reggel itt járt nála és Harsányiékat okozta a népharagért. — Magának rossz gyerekei vannak. Különösen az a pap. A papok egyáltalán. A jó mama igyekezett bizonyítani, hogy semmi közösségük ezzel 'a népítélettel. Gyula fia a fosztogatás óráiban még hivatalban volt. — Még talán az a legjobb! — felelte a bosszús elvtárs. Azon az éjszakán többszáz elfogatás történt. A letartóztatottakat a városháza nagytermébe terelték. Ott zűrzavaros kép tárult eléjük. A folyosókon, a nagyteremben vörös őrök közt férfiak, aszonyok ácsorogtak, a padlón ültek, vagy köpenybe, pokrócba, paplanba csavarva lefeküdtek, egyesek aludtak. Vártak sorsukra. Szamuely ült az elnöki emelvényen és bőkezűen osztogatta ítéleteiben az esztendőket. — Tisztelendő úr hogy kerül ide? Mondja el! Tehát nem elvtárs, hanem tisztelendő úr. Harsányi tiltakozott a vád ellen, hogy ő irányította volna a tömeget, vagy, hogy ablakából lázító beszédet intézett volna hozzá. Ö csak nyitott ablakából nézte, mit csinál a tömeg. ítélet nem volt. A városházáról a törvényszék fogházába kisérték át Harsányit és testvéreit. Húgait egy olyan cellába zárták, amelyből akkor bocsátották el a kóbor cigányokat. Őt magát Gyula öccsével egy másik cellába zárták. Hajnali 3 órakor Fekete állatorvost lökték közéjük. Reggel le kellett adniok értéktárgyaikat, azután orvosi vizsgálat következett. Kiséret közben az egyik folyosó kanyarodójában sokorópátkai Szabó István vaskos alakjába botlott. A derék keresztény, magyar népvezér olympuszi nyugalommal falatozott jó hazai kenyeréből és szalonnájából. — Hát maga is itt? — Itt, egye meg a f... Ugy se tart soká. A következő két napon a letartóztatottakat minden délelőtt átkísérték a fogházból a városházára ujabb kihallgatásra. Harsányit is megbilincselve, reverendában. * Utólagos bizalmas értesülésem szerint (erről a vád nem tudott) valaki a családból egy aprítófejszét kölcsönzött az aszszonyforradalom egyik tagjának, aki Müller népbiztos éléskamrájában alaposabb munkát akart végezni. Az ellenforradalmár egészen rendes fehérnép lehetett, mert dolga végeztével a fejszét visszahozta és szépen meg is köszönte * Harsányi érdekében egy postafőtisztnek (Stach Gy.) és Waygand Antalnak szóltam. Ők lépéseket is tettek, de Harsányi