Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

váltja fel a száraz krónikaszerű referálást; nem költ, hanem ki­színez; gyanús adomákkal fűszerezi az előadást; lirizál és fest. Harsányi első három regényében ezt a másik formát válasz­totta. Szorosan ragaszkodott forrásaihoz, nem talál ki semmit; krónikása lesz az ő hőseinek; leginkább referáló stílusban mondja el tetteiket; az eseményeket sokszor nem látjuk, csak hallunk róluk. Hiányzik az, amit érdekfeszítésnek hívunk, mert hiszen bonyodalomról itt szó sem lehet. Személyei nem fejlődnek; lelki küzdelmeik nincsenek; már kész jellemek, amikor fellépnek. Szent Erzsébet, Szent Imre, Szent István, Szent László típusai a szent királyi alakoknak; individuális vonásaik nincsenek. Min­den szent egyforma lelki arcú, arany alapra festett, hieratikus merevségű, bizantikus, glóriás szentképek ezek. Csudáljuk őket, de nem tartjuk őket húsból-vérből való embereknek. Harsányi a szentek életét és tetteit úgy adja elő, ahogyan azok a köztudatban élnek; újat nem mond, de nem is akar mondani. Csak a költő színes és plasztikus láttató ereje, szép és köny­nyed stílusa, mély érzése, amellyel hőseit kíséri, és minden hosz­szadalmas történelmi magyarázatot tapintatosan elkerülő elő­adásának arányos tagozottsága és a tárgyba való beleélése emeli ki ezeket az életrajzokat a szokásos, nem művészi kezektől összetákolt lagymatag és kenetteljes hagiografikus tömegmun­kák színvonala fölé. Az bizonyos, hogy kellemes olvasmányok, sok szép hangu­latot ébresztenek az elmélkedésre hajló olvasó lelkében. A pazar kiállítású, sok szép műmelléklettel díszített Erzsé­bet-könyv mindenesetre olyan szép ajándékmunka, amely nagyon alkalmas zárdákban, iskolákban, lelki gyakorlatokon lelki olvas­mánynak. Hogy Harsányi írása közben tényleg inkább serdülő korban levő olvasókra gondolt, látszik abból is, hogy kerülte minden olyan dolog fejtegetését, amely nem fiatal léleknek való. Nem beszéli el nyíltan, hogy miért gyilkolták meg Gertrud királynét. Nem akart vallásos lelkületű lánykákat megbotránkoztatni; óva­tosan beszél Konrad von Marburgról, akinek beteges hajlama kínzásokban élte ki magát. Szívesen és színesen írja le az író Montalembert nyomán a csudákat. Montalembert-t követte a „wartburgi" rózsacsuda leírásában is. Az Érdy-kódex szerint az úgynevezett rózsacsuda Pozsony­ban történt II. András király és a kis ötéves Erzsébet között. Harsányi azonban a legenda német változatát használja fel, mely szerint az Wartburgban történt volna Erzsébet asszony és grófi férje között. Kár, hogy Harsányi nem ismerte az Érdy-kódexet, nem ajándékozta volna oda a magyar legendát az idegeneknek! Egy másik ismert legenda arról szól, hogy bélpoklos koldust tett Erzsébet a férje ágyába. A férj, kinek ezt jelentették, oda­megy az ágyhoz, hogy Erzsébetet összeteremtse ... és az ágyban

Next

/
Thumbnails
Contents