Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

fajba sorozható. A kísérteties mesékben modern ember már nem hisz, ezek helyét elfoglalják a tudományos mezben fellépő fantazmagóriák és utópiák. Hoffmann E—Th. A, használta fel először a hipnotizmus, szomnambulizmus, kettős öntudat, telepáthia, távolbalátás tüneményeit novella-témáknak. Poe Edgár és Jules Verne a fizika, technika, asztronómia, geológia és kémia vívmányait értékesítették mint regénytárgyakat. Bulwer, Hall Caine, Panizza, Hans Heinz, Ewers, Corelli Mária az okkultizmus és teoszófia babonáiból, a spiritizmus titkaiból kovácsoltak tőkét. Az angol Wells egész regénysorozatot írt, amelynek fantasztikuma tudományos theoriáknak kibányászása. (Az időgép. Dr. Moreau szigete. Az első emberek a Holdban. A láthatatlan ember.) Wells művészete abban áll, hogy elfogadhatóvá tudja tenni a legképtelenebb abszurdumokat is, pd. hogy valaki láthatatlanná tud válni. Harsányi olyan ötletet dolgoz fel, amely méltó volna Wells tollára. Arról van szó a regényben, hogy egy győri orvos feltalált egy boszorkányos masinát, amelynek segítségével ki lehet számítani minden embernek még hátralevő életkorát és halálának pontos dátumát, feltéve, hogy váratlan szerencsétlenség vagy véletlen ragályos baj nem éri Ez a gép azonban sok bajt és katasztrófát is okoz. Tulajdonosa ezért szét is rombolja. Azóta ismét senki sem tudja, hogy melyik órában jön érte a hideg Kaszás. Boldogok vagyunk, hogy nem látunk a jövőbe, boldogtalanok lennénk, ha sikerülne valaha azt a fátyolt fellebbentenünk. (A regény győri vonatkozásairól lásd Lám Frigyes értekezését „Győr a magyar regény és novellairodalomban".) A regény nagyon érdekfeszítő. Amíg olvassuk, hiszünk a mesében, hiszünk a pokoli gépben is. Hogy lírai költő írta, abból is látszik, hogy saját magát is belekomponálta a regénybe. Káldy, a városkáplán, aki az egész mesét bölcs glosszákkal fűszerezi és erkölcsi intelmekkel teletűzdeli, elárulom a gyöngébbek kedvéért, maga a szerző nem civilben, hanem reverendáben. Akkoriban káptalandombi lelkész és 1912-től kezdve a Dunántúli Hirlap szerkesztője. Kár, hogy Harsányi nem írt több elbeszélést ebben a modorban, amely olyan jól illett akkori szimbolisztikus irányához. 1917-ben jelent meg folytatásokban az Élet-ben egy kis regénye: „Ami nélkül nem élhetünk." Harsányi evvel húsz évvel előzte meg a korát. Földpolitikát sürgetett. A magyar föld legyen a magyar őslakóké, nem a beszivárgott idegeneké, költő azt tanítja, hogy a magyar „úr" dolgozzék, hogy a föld az övé maradhasson; a lába alól kicsúszott talajt pedig vissza kell szereznie ésszel és munkával. Egyszerű és hangulatos történetet mond el arról, hogyan váltja vissza a Puky-család az ősi birtokot, amely már- már az idegenvérű hitelezőé lett. Harsányi német és zsidó szereplői Jókai Ankerschmidt-jével mutatnak gondolatközösséget a magyar föld vonzó és átalakító erejére vonatkozólag. Harsányi azonban optimista az asszimiláció