Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Sándor István: Harsányi Lajos fantáziája

táziáját izgatta annyira a theológia, mint költőnként, az isteni kinyilatkoztatás tartalma ritkán öltözött a jelképeknek oly pazar színpompáju orkánjába, mint nála. A „Hagia Sophia", e képzelet csúcsteljesítménye, Vörösmartyra emlékeztető mithikus szárnyalásával, mondanivalójának mélységével, ötlet-, szín-, cselekménygazdagságával, kivitelezésének biztonságával a magyar írásművészet nem nagy számú világirodalmi súlyú alkotásai közé tartozik. Az a költészet ez, amelyben a költő fantáziája által valóban „érthetőkké lettek mind a titkos égi dolgok." Egyfelől az élet hús-vér valósága a maga mindnyájunknak adott érzékletességében, másfelől a megszépített, költői értékűvé finomult, Istenbe kapcsolódva önmagán sejtelmesen túlmutató természetfölötti világ — Harsányi képzeletének két ellentétes és egymást mégis ölelve tartó szférája. A realizmus és miszticizmus finom egymásbajátszása e költészetnek egyik legfőbb varázsa. Ugyanilyen ellentétes ízeket egyesítő színtézisben jelentkeznek végül Harsányi költészetében a naiv és a modern képzelet-alkat vonásai is. Naiv a szó esztétikai értelmében: ellenállás nélkül elringatózik halk meghatottsággal az életet ősi, zavartalan és igénytelen egyszerűségében tükröző jelenségek láttán, mintha közöttük volna otthona, bennük találna önmagára. A dunántúli falu a maga patriarchális nyugalmával mintegy diadalmaskodni látszik a leggyötrőbb emberi létkérdéseken: „áldott kedvesek karja közt csak elalvás Még a halál is", „Érett gyümölcsként a fáról leesni, Hogy felvegyenek mennyei hatalmak" — „Falun ilyen a halál". Hasonló klasszikus derűt sugároz költőnkre a gyermekkor is. „Minden felvidult, mikor te mosolyogtál", írja egyik gyermeknőséről. Egyre visszatérő kísérlete, hogy a gyermek iskolás dolgozatainak stílusában a gyermek mindent végső összefüggéseiben szemlélő egyszerűségével, lényeglátó biztonságával szemléltesse legsúlyosabb emberi problémáinkat. A „Magyar gyermekek izenete a világ gyermekeihez" s az „Egyszerű mondatok" mellett idetartozónak érezzük a „Ki az Úr?" monumentális primitívségét is. Néhány hatalmas versben, mint „A kalapácsos ember" vagy „A gépember" — a falu csöndje, a gyermeki szem kékje mintegy tükröt tart a bonyolultságokba szakadt, moderné fejlett ember elé önmaga legmélyebb megismerésére. Általában a képzelet e naiv hajlamai magyarázzák, hogy Harsányinál oly előkelő szerepet játszik a patriarchális, családias egyszerűség és kisigényűség mozzanata. Van ebben valami ősi magyar vonás: földünk gazdagságának, népünk egészséges életerejének öntudata, amely életünk teljességéhez elegendő. A XVIII. század végének magyar konzervativizmusát végletesen tükröztető elv, az „extra Hungáriám" elve emelkedett erkölcsi