Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke

végzi el: áthull rajta mindaz, ami csak korszerű, múló divat termése volt és fennmarad az időtlen érvényű művészi mondanivaló, az örök eszmei értéktartalommal telített, halhatatlan esztétikum. A jövő számára tehát a költő annyiban marad eleven hatóerő, amennyiben művész tudott lenni, amennyire múló életének tartalmát időállóan szuggesztív formákba tudta rögzíteni. Hogy ez sikerüljön neki, ahhoz nem elég, hogy jelentős mondanivalóval, egyéni világítással, gazdag eszmei, érzés- és hangulatélményekkel, ragyogó képzelettel megáldott ember legyen, hanem szükséges az a veleszületett adomány is, amelyet művészi tehetségnek nevezünk: egész lényének az alkotó, alakító, formáló tevékenységre való beállítottsága. Hogy amit szemlél, felfog, átél, elszenved, amiért lelkesedik, rajong, amit szeret vagy gyűlöl — organikus egészben, képszerűén, tárgyiasítva tudja megjeleníteni és mások számára is élményi erővel közvetíteni — vagyis hogy énalkatának uralkodó jellegű „állandó"-ja legyen a művészi magatartás. Harsányi Lajos költői életművének vizsgálatához már bizonyos történeti távlattal is rendelkezünk és így megállapíthatjuk róla, mennyiben fejezi ki korának eszmevilágát, hogyan hagytak rajta nyomot politikai, világnézeti és szociális problémák, milyen viszonyban áll irodalmunk uralkodó vagy csupán divatos stílusirányaival, milyen indításokat, ösztönzéseket nyert a világirodalom és a hazai költészet régi és új nagyjaitól, és e tájékozódás alapján sok fontos ismerettel jutunk közelebb a költő megértéséhez és irodalomtörténeti méltatásához. De költői nagysága csak akkor domborodik ki előttünk, ha ennek az összehasonlító — történeti vizsgálódásnak eredményeit az esztétikai mérlegelés megnyugtató eredménye tetőzi be; vagyis ha igazoljuk, hogy életművében van annyi művészi érték, amennyi a költő irodalmi halhatatlanságát biztosítja. Már amikor első verskötete (Új vizeken, 1907) megjelent, figyelmet tudott kelteni maga iránt, bár sem ebben, sem a következőben (Az élet muzsikája, 1909) nem mutatkozik még meg az igazi Harsányi. Formás, ízléses verseket ír, fejlett technikával, öntudatos stílusérzékkel rendelkezik, de újat, meglepőt, egészen egyénit csak A napkirály rokona (1911) című versgyűjteménye hozott a magyar költészetbe. Ezzel lett a modern katolikus szellemű líra nagy tartalmi és formai újítója. Honnét e meglepő fordulat? Kétségtelenül a költő-pap belső világának a misztika kegyelmi légkörében való kivirágzása telítette őt olyan élményekkel, amelyek szükségképpen új és a tartalom természetének megfelelően az eddigi formáktól eltérő művészi alakba kívánkoztak. A példát és bátorítást Ady Endre már életérzésből táplálkozó, de ugyancsak transcendens irányulású látásmódot kinyilatkoztató költészetéből vehette. Harsányi Lajos szimbolizmusának évezredes történeti háttere van ugyan az