Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Énekek gyűjteménye

77. Vétek-é a Szerelem? 1. Oh! ha reménység' nem volna! Éltét ki kívánhatná? A Szerelem mire menne? Ha magát nem biztatná. 2. A hajósnak ez indítja Útra tört vitorláit, A raboknak ez enyhíti Keserves rab lántzait, A keservet, és bánatot Ez lassan el-oszlattya, És a könnyes ábrázatot Csendesen szárogattya. Jövendővel kecsegteti A bajokkal küszködőt, És balzsamát csepegteti, Hogy adhasson új erőt. 5. Hány szerelmes unalmában Választott volna halált; íme végső órájában Jó reménységre talált! Jó reménység! életemben Már hányszor reá szedtél Rózsa helett kis kertemben Hány töviseket ültettél? 9. Idvözlégy Isteni Remény! Te, ki öröm- szárnyait Neveled, és ha a sors kemény, El tompítod nyilait. 10. Mind enyhül a keserűség Általad, akár melly nagy, Te halál lész gyönyörűség, Ki rémítő váz- kép vagy. 11. Bárkáját szerencsétlennek Védelmezi vas macskád, Ha baráti el reppennek, Még is támaszkodik rád. A 7—8. versszak helyét üresen hagyta a kézirat másolója. 78. XIV. Lajos búcsúja. 1. Jer Kegyessen! hadd tehessem Végső-kép rád karjaim Mert az Egek kegyetlenek, Nem enyhítik bajaim, Hadd sírjam-ki, zokogjam-ki Utolsó csepp könnyemet, Hív öledbe, kebeledbe Hadd eresszem fejemet. 2. Rettentő szó! Lát e végső Véled való lételem, Nem lehet már soha többé Reményleni életem! Oh! ragadlak kegyes alak! Ki-nyilt karjaim közé, Kinek szíve és hívsége Magát le kötelezé.