Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Gálos Rezső: Egy kis szénvázlat Pálházi Göncs Miklósról

gondolhatunk, az javára szól: eszményiség kellett hozzá, hogy szeredi kényelmesebb és nyugodtabb helyzetét a győri nehezebb viszonyokkal cserélje föl. Talán egyházi törekvéseit és ezt az idealizmusát méltányolták a Thurzók is, midőn elbocsátották. Győr ekkoriban, mint föntebb láttuk, a dunán/nnen/ egyházkerülethez tartozott.

27

) Göncz Miklós megmaradt tehát szuperintendensnek, csak prédikátori helyét cserélte föl a győrivel, ahol — mint Szerencsi Nagy István jól tudta — a katonaságnak is papja lett.

28

) Istentiszteleteket a városban mégsem tarthatott: Prainer János báró, a főkapitány — jóllehet épen a várőrség tagjai s azok hozzátartozói között volt a legtöbb evangélikus — Győrött nem engedte meg a protestáns istentiszteleteket.

29

) Ezért az evangélikusok megvették Pataházán Alsoki Márton telkét és házát s ezt rendezték be templomuknak. Ide járt ki Pálházi Göncz Miklós. Hogy ez szuperintendens létére aligha felelt meg bizonnyára köztiszteletben álló személyének, aligha esett jól neki, s hgy ez ellen hevesen síkra is szállt, az kétségtelen. Bátor és kiélezett egyéniség volt s maga mögött tudta Thurzó Györgyöt, a nádort. Milyen harcok folytak le a kulisszák mögött, az még földerítésre vár. (A győri megyei levéltár is adhat talán erről fölvilágosítást.) Göncz Miklós erélyes föllépésének és harcainak része lehetett abban, hogy két esztendővel ideköltözése után, 1618-ban — ezúttal a vármegye — Pataházáról is ki akarta az evangélikusokat tiltani,

30

) sőt Göncz Miklós távozását is követelte.

31

) Elűzetésüket azonban a várőrség megakadályozta. Ennek az évnek októberében fejezte be Göncz Miklós egy hitvitázó munkának a fordítását. Nem minden célzat nélkül írja az ajánlás végén, hogy „Pataházán, Győr alatt egy nyomorult falucskában Mind szent napja estvelin ... 1618. esztendőben." A könyv, amelyet „a pápisták ellen" fordított,

32

) Rodenborch János antwerpeni származású, wittenbergai teológus-tanár műve volt: Dissertatio de muri Babyionis Romani demolitione s 1615ben jelent meg németül;

33

) Reihing Jakab német jezsuitának Muri civitatis sanctae c. könyvére volt válaszirat. A fordítás, úgy nézem, Göncznek szintén a Thurzókhoz való kapcsolatából keletkezett. Thurzó Györgyről ismeretes, hogy lelkes híve volt Meissner Boldizsárnak, a wittenbergaiak leghevesebb polemikus-írójának, aki Bellarmint is megtámadta és Schola Babylonica címmel Lessius ellen is írt apologetikus értekezést. Meissner röpiratait Thurzó szívesen terjesztette,

34

) s valószínűleg Meissnert hallgatni küldte ki Imre fiát 1615-ben Wittenbergába,

35

) ahol tudvalevőleg a fiatal Thurzó a következő évben az egyetem rektora lett. (Az is ösmeretes, hogy a nádor épen ebben az évben kérte Meissnert, hogy feleljen Pázmány Kalauzára.) Rodenborch János írása pedig Meissner auspiciuma alatt „az szent írásbeli Doctorságra menendeö igyeközetbül", tehát teológiai doktori vitairatnak készült el épen akkoriban, mikor Thurzó Imre Wittenbergába került. Szinte magától értetődik, hogy Imre