Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Gálos Rezső: Egy kis szénvázlat Pálházi Göncs Miklósról
Szaniszlóhoz, mint kegyelmes urához és patrónusához írt bevezető ajánlásában: „Ez elmúlt ősszel... harmadnapig való ott mulatozásomban, az Nagyságod Úri Palotájában és asztala környül, hogy az Nagyságtok szép két fiú-magzatjának nyájaskodásokat és játékos mulatságokat látnám... ugyanazon idő közben találék az Nagyságod várában való szállásomon Rhavus Györgynek, az boldog emléközető Luther Mártony Doctor idejében élt wittenbergai könyvnyomtatóna'k egy igön szép, némöt nyelven írt könyvecskéjére... Mely könyvecskét, mint az üdő és akkori alkalmatosság engedi vala, mennyivel tovább-tovább olvasnék annyival inkább az ő drágalátos, és az Istennek derék Szentírásával megegyező, szép, világos magyarázatjáért inkább és inkább megkedvellek. És hogy ebben az könyvecskében bezárlott szép mennyei jókban ne csak én magam lennék... részes, ... noha mind elmémnek rövid voltát, mind pedig az német nyelvnek tudásában való vékony erőmet látnám: mindazáltal... sok több nyughatatlanságaim között is reá bírám magamat, hogy magyarra fordítsam." Rhau György lipcsei kántor s utóbb — mint Göncz is tudja — wittenbergai könyvnyomdász volt, több teológiai munka szerzője; Luther Márton baráti köréhez tartozott. 21 ) Kinder-Glauben című, 1547-ben megjelent könyvének Göncz A Gyermetskék Credo ja címet adta, s a könyvet patrónusának, Thurzó Szaniszlónak ajánlotta, akiről tudja, hogy szerelmes két, előtte virágzó fiát, Sztaniszlót és Ádámot feleségével együtt Krisztus szellemében akarja nevelni. A könyv magja — a Szentháromságról szóló bevezetés után — a Hiszekegy taglalása — s befejezése is Luther Credo-parafrázisa. Közbül két nagyobb fejezet egyike Luthernak ,,az áhítatos imádkozásra való igen szép intése" és fejtegetés a szenteknek segítségül hívásáról; ez utóbbinak kiinduló pontja „Krisztus urunk születésérül való ének magyarázatja". Az éneket magát így közli: „Dícséretös az gyermek, ki ez nap szülétek Egy szeplőtelen szűztűi, vigasztalásunkra. Ha nem születött volna, mi mind elvesztünk volna, O mi Idvességünk, O mi édes Jézusunk, Ki mi értünlk születél, oltalmazz pokoliul. „Ezt az újonnan születött gyermek Jézus felöl szerzött, fölötte szép, igön drágalátos és minden mennyei vigassággal tellyes éneköt minden esztendőnkint nemcsak az egész Magyar Országban, hanem más szomszéd országokban is mindenütt az körösztyéni szent gyüleközetekben igön szokták énekelni, sőt ugyan még most is éneklik." (113. 1.) Ez a fordításba szőtt magyar vonatkozás az egyetlen szubjektív mozzanata a kötetnek. Az e vershez fűződő támadások a „pápások" ellen természetesen a németben is megvoltak. Van azonban a kötetnek még egy érdekessége. Miként Magyari könyve elé Göncz, most az ő könyve elé Nagy Benedek kőszegi tanító (,, Gymnaste Ginzien.") írt latin nyelvű dicsérő párverseket; 22 a)
