Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Erdélyi László: Vádak Szent István és Hartvik ellen

erre nem hivatkozik, az „Esto dominus fratrum tuorum" szavakon kívül az egberti részletekről semmit sem említ, pedig biztosan többet is beszélne, ha az egberti ordó szövegét ismerné. A Salamon koronázását elbeszélő krónikaszöveg annyira nem egykorú, hogy azt sem tudja, kit vett feleségül a kis Salamon a koronázás után, t. i. Judit császárleányt. E helyett az állítólagos Szent László-kori gesta kései tévedését követi, tehát 1283 után, s megteszi Salamon feleségévé 1058-ban Vak Béla király Zsófia nevű leányát, ki az 1125-ben alapított admonti stájer apácazárdába 1145-ben lépett be és ott szentül élt és halt meg. Nem tudta, hogy Salamon király özvegyét Vladiszláv lengyel herceg vette feleségül Szent László idejében, 1095 előtt. A koronázás egberti hármas királyi ígérete (béke az egyháznak, népnek, a ragadozások és erőszakos gonoszságok eltiltása, méltányos irgalom a bíráskodásban) másképpen hangzik II. Konrád 1024. évi koronázásakor (igazság és béke, védelem az egyháznak, özvegyeknek, árváknak, kegyelem a pártütőknek). A magyar krónikákból a hármas koronázó ígéretet nem lehetett kiszorítani, csak Szent István sok törvényéből, más szavakkal. Az egberti koronázási szertartás három uralkodói jelvényt követelt: jogart, botot és sisakot. Mivel az angolszászok legrégibb primitív királyjelvényekül a mellékes jogaron kívül botot és sisakot hangoztatnak, ilyenek jedig a magyar koronázás emlékeiben sehol sem fordulnak elő, Tóth Zoltán megkísérli a botot azonosítani a lándzsával s a koronát összeköti a hadi sisakkal. Botot csak Aquitániában lehetett nagynehezen fölfödözni. Sisakot kis jelképes koronával a lovagkirályok hordtak csatáikban. Sisakkoronának minősíti T. Z. barátom a Szentkoronának ma ismert felső részét, amely két keresztben fekvő félabroncsot mutat nyolc zománcos apostolképpel. Nagyon fontos, hogy a két félabroncs a fej tetején egy nagyobb zománcképben találkozik, amely a trónon ülő világbiró Krisztust, a görögök Pantokratorját, Mindenható Fölségét ábrázolja zománcos színes képben. Vájjon miért fektették az isteni Fölség legékesebb színes zománcos trónképét a fej tetejére, ahol nem láthatja senki sem? Hiszen ezt a képet a királyi koronák a homlokon szokták hordani. Csakis ide illik. Szent István koronáján is a homlokot ékesítette. Okvetlenül ez volt az eredeti alakítás és helye. Ne mondja senki sem, hogy Szent István koronájának legtöbb ékességét már eredetileg is a fej tetejére festették. Ez csak másodlagos állapot lehet, amikor egyesítették a Rómából küldött primitívebb koronát a művészübb, ékesebb Dukasz-koronával, tehát 1075 után, sőt valószínűbben 1175 után III. Béla görög izlése szerint, a Bizáncban akkor kezdődő kereszt-abroncsos császári koronák divatja szerint (Ötven historikus 214. 1.). Ezen átalakí-