Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

legyen, hogy necsak egyre épebb test, hanem egyre épebb létek is legyen. A szellemi értékek és a lélek kincsei sokkal értékesebbek és maradandóbbak, mint a testi erő s mint az anyagi javak. De igaza van Toldinak is és mindazoknak, akik egészséges gondolkozású népünket féltjük a városi álkultúra mérgezésétől. A nem keresztény és nem magyar szellemű irodalomtól. Ez a nem keresztény és nem magyar szellem, sajnos, ott kísért az őrségváltás után is színházban és regényben s talán legjobban a rádiótól terjesztett nótákban. Nyegle, üres, léha slágereket, kuplékat dudorásznak falusi legények és leányok is. Bizony nagy küldetést vállalnak azok az áldott művészek, akik dalban, zenében s minden írásban keresik a nép ajkán, az egészséges népietekben megszületett szépet s arra akarják megtanítani újra az egyszerű és a művelt magyart. S nem gondolom, hogy az irodalom s egyéb művészetek lemondhatnak arról a súlyos kötelességükről, hogy a nép lelkét kutassák és neveljék. Sajnálom azokat az írókat, művészeket, akik nem jönnek rá, hogy a legszebb szépség az emberi lélek s akik ha rádöbbentek magukban az istenire, nem azt akarják adni másoknak. Akik tagadják az irodalomnak s művészeteknek nevelő célját s akiknek a művészi öncél a hitvallásuk — legalább is elméletben. Félek, hogy saját magát tagadja meg, aki nem akarja magát adni másnak. S nem nevelés-e az, ha másokat magam képére akarok formálni? De épen itt lehet rádöbbenni a mai népi mozgalom tévedésére is, amikor az ú. n. népi gyűjtéseket úgy adja közkézre és közszájra, ahogyan találja, durván, nyersen, az aranyércet soksok salakban. Népi betlehemes játékot akartak játszani teológusaim karácsonyi ünnepélyükön. A mi karácsonyi ünnepélyünk csupa szépség, hangulat, melegség, szív, lélek, hit és áhítat szokott lenni. Kiválasztottak egyet s bemutatták nekem. Kétségtelenül igen szépek voltak benne az énekek. De a versek szövegében annyi nyerseség, durvaság, sőt istenkáromlás volt, hogy bizony erősen megrövidítve adhattuk csak elő. így szép is lett. Jellemző az egyik dal szövegéhez írt megjegyzés: „Üri házaknál ehelyett más éneket mondunk." Igen, maga a nép tudja és érzi, hogy nem minden finom, ami az övé s művelt emberek előtt szégyelli is magát érte. Mirevaló hát ilyen nyersnek bemutatni a népi eredetű művészetet s főleg mirevaló erre tanítani a népünket. S milyen jogon vallják magukat és csak magukat népből való s ezért egyetlenül magyar íróknak, művészeknek azok, akik, úgy látszik, lenn akarnak maradni a földön s természetesen a népet sem akarják fölemelni. Mennyivel vagyunk rosszabbak, kevésbbé magyarabbak mi, akik hiszünk a lélekben, az ember magasabb