Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

ma majdnem 60.000 ember él falai közt. Amióta a nagyipar ezrével állítja gép mellé a munkásságot, tízezrével szíjjá fel magába a város a falusi népsokaságot. Mi történik ezzel az újszerű városi népelemmel? Azelőtt a céhekbe szervezett iparosnép szigorú vallás-erkölcsi szabályokkal, ősi szokások ápolásával nevelte a hozzákapcsolódott munkásrétegeket. A XIX. század nem ismeri már ezeket az üdvös sorompókat. A falu őstalajából kitépett emberek, minden erkölcsi támasz nélkül, hontalanul és tömeglakásokba zsúfolva beleolvad a nagyvárosi üzemszerűség lelketlen kohójába. Kenyeret kér és cirkuszt, mint a régi császári Róma. Az újkor városai gondoskodnak is a tömeg szórakoztatásáról, de vájjon mindig a tiszta népi lélek javára-e? Vájjon a keresztény, magyar ősi erkölcsök jobbítására-e? A városoknak nagy a hivatása, de nagy a felelőssége is. A modern városokból, Győrből is, kiváló értékek, nagy nemzeti mozgalmak, üdvös politikai indítások röppentek ki és áradtak széjjel messze vidékekre. De elindult a városokból sok olyan is, ami kárt okozott, ami gyújtó és robbantó hatással volt az országokra. A régi városok féltékenyen őrködtek a tisztes öltözködés, a polgári erények és a fegyelmezett rend felett. Későbbi idők csak gúnyolódni tudtak a „nyárspolgárok erkölcscsőszi" módszerein. Ma egy öntelt korszak kudarcai után kiábrándulva kérdjük magunktól komolyan: Kell-e úgy lennie, hogy erkölcstelen és vallásos szellemben, hagyományok őrzésében, családi erények gyakorlásában a város alatta maradjon a falunak? Szükséges-e, hogy csak félve engedjük romlatlan népünket, tanuló ifjúságunkat a város erkölcsi veszedelmei közé? Hogy minden könnyelműségre és léhaságra, minden bűnre és gonoszságra a város adjon lehetőséget, alkalmat sőt kísértést? Szükséges-e, hogy a városba került falusi néptömeg, itt nyomortanyákon, vagy tömeglakásokban éljen s itt elfelejtse mindazt az oktatást, amit jámbor szülők imádságos ajka tanított, hogy kivetkőzve minden egyéni bájból, melyet a muskátlis falusi házból magával hozott belevesszen egy nagy szürke masszába, melynek nincs gyökere többé, nincs hagyománya, s ezért nincs is erkölcsi ellenálló ereje, nincs magasztos eszménye. Szükséges-e, hogy a városban elfelejtse Istent, imádságot, hitvesi hűséget, szülői szeretetet és csak a mindennapi kenyér és a mindenesti olcsó mulatság után kívánkozzék? Valljuk be önismerő, alázatos lélekkel, a modern városok újkori fejlődése szédületes iramában, hatalmas arányaiban, külső fényében, pompájában, kényelmi berendezéseiben csodákat művelt ugyan, de a lélek irányítása tekintetében nem állt mindig hivatása magaslatán. Jubileumunk napján azonban ne ez a sötét megállapí-