Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

VERSEK - Mentes Mihály: Nincs mit irigyelnem

Nincs mii irigyelnem. Szavak, szavak. Harsogó trombiták, Nádi Qegedük: pengő cimbalom. Cifra ruQájuk kék, lila, piros: Ma dísz és Qolnap üres, ócska lom. Tüzek. Ömölnek forró lávaként: Káprázatot vetítő vad varázs. Nem termelő nap, nem öold, nyugtató, Nem tüzQely, nem koQó. — Cáz, furcsa láz Nagy költők 1 — Villanyfényben ég nevük. Ki mondja, öogy a villany nem ragyog ? Égre lobognak. Fényük visszahull. Nem látni tőle Istent, sem napot. Szegények. A füzükből nem marad Csak pár üszkös szív, f)amu és korom. Majd kél a nap ; a villanyfény kifjuny S mindenkit Isten mér le egykoron. Gyermekkoromban mondta valaki: Szavam csak kong, kong furcsán üresen. Azóta szóban, rímben, mindenült A valamit, a nagyot keresem. Mint szürke felQő : dalom s életem. De a felQő mögött a kék azur. S aranyként csengek örök éneket, Ha majd fényében fürdet meg az Ur. Menies Mihály