Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Kisfaludy Sándor és Dukai Takács Judit

Int a dicső táj. Járd zengő ajakkal, vezessen érző kebled istene, ölelje mirtus barna fürtidet. Az égi múzsák s gráciák ölén Álmodd el élted rózsaálmait . Kazinczy és hűséges barátja, Kis János, aki Juditot annak fiatal leánykorából, még Sopronból (ahová német szóra küldték szülei) jólösmerte — elragadtatással ünnepelik, Desewffy József gr. igen szép verset ír hozzá: Mikor más friss hölgyek lenn szerelmeskednek — Akkor Te a magyar Helikon bércein Hallgatod halk csend közt, milyen ott az ének ... — Ne félj hát idővel, hogy orcád hervadjon — Nem vénül, soha sincs éve az angyalnak És a vele társas lelkek el nem halnak sem itt, sem az égben. Takács Judit azonban, bár Kazinczy egész körének ez a hódolata jólesett neki, a Dunántúl leánya volt. Dii minorum gentium bár, Péteri Takács József, a téti birtokos, Kisfaludy Sándornak egyik legjobb barátja, vagy Bárány Boldizsár, Katona József jogásztársa és első kritikusa közelebb álltak lelkületéhez, mint Széphalom. S hiába óvta Berzsenyi, szíve mélyén mégis vonzódott a Dunántúl igazi költőfejedelméhez: Kisfaludy Sándorhoz. Most, hogy két verse nyomtatásban is megjelent, elküldi neki s levelet ír hozzá; a meleghangú sorokat a Himfy költője megőrizte s hagyatékából utóbb a Kisfaludy-Társaság ereklyetárába kerültek; onnan közlöm a levelet, amely tanúsága, hogy Judit mégiscsak Kisfaludyt vallotta mesterének: Nagy érdemű drága Tekintetes Űr! Az a' buzgó tisztelet 's az a' nagy bizodalom, mellyel viseltetem 's méltán viseltethetem Hazánk illy nagy Tudósához, nem enged tovább némának lennem, 's valóban lelkiesméretem hálaadatlansággal vádolna, ha szíves köszönetemet el mulasztanám tenni; mert én valóban gyenge poezisomnak eredetét a' Tekintetes Ür becses munkájinak báláihatom, csaknem ez volt a' legelső verses könyv, mellyet olvastam. Boldog voltam, hogy előszer is a' legbecsesebb 's legérzékenyebb munka jutott kezembe. Az abban elrejtett Isteni erő lelkemet meghatotta, 's olly szent tüzet éllesztett bennem, mellyet azolta semmi nem volt képes kioltani. Vegye tehát drága Tekintetes Űr ezen gyenge darabjaimat hálaadatosságomnak jeléül 's méltóztasson kegyesen fogadni. E nyomtatványt Barátaim közül Tisztelendő Tatay János szombathelyi praefectus úr adá ki tudtom nélkül, én ugyan ezzel megjelenni nem bátorkodtam volna, sött még szebbel sem, tudván azt