Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Jenei Ferenc: A legnagyobb magyar és Győr

I. Akkor is a háború zaja és a harcok pusztításai nyugtalanították Európa népeinek békés életét. A történetírók az ezernyolcszázkilencedik esztendő egymásratorlódó eseményeit jegyezték egymásután könyveikbe. A dicsőségnek csúcsain járó Napóleonra figyelt az egész világ. A világhódító császárt Spanyolországból I. Ferenc császár és király hadikészülődései keletre indították és a győzhetetlen császári hadsereg ismét benyomult a német birodalom területére. Az általános hadi készülődések során fegyverbe szólítják a magyar nemesi felkelést is. József nádor kiáltvánnyal fordul a magyar nemességhez: „Vitéz őseink kardjához kell eltökélve nyúlnunk! s a hiányos kitanítás s felkészítés akadályait bajnoki lélekkel s királyunkhoz való hűséggel kell meghaladnunk! A haza veszedelemben forog. Ha azt a veszélyektől meg nem menthetjük — haljunk meg." A súlyos veszély idején, drámai hangon, a nemzet vitézségét ébresztő kiáltvány hívó szavára a vármegyék felkelő seregei Győrnél gyülekeznek. Egy évszázad békés nyugalma után, a sok csatát látott bástyafalak körül ismét katonák táboroznak. Ide érkezik április 11-én gróf Széchenyi Ferenc két fia, Pál és István is, akiket atyjuk kérésére a fővezér Károly főherceg, főhadnagyoknak nevezett ki és osztott be a táborkarhoz. Alig mult tizenhét éves, amikor a generalissimus kinevezésével kezében, gróf Széchenyi István parancsnokánál báró Ertel alezredesnél jelentkezett. A fiatal gróf képességeit és alkalmasságát alaposan próbára teszi az a beosztás amelyet számára kijelölnek. A vár megerősítésére 7000 öl hosszú sáncot építenek és ezt a munkát 8000 ember végzi. A napszámosok vezetését, felügyeletét és fizetését bizzák rá. Reggeltől estig talpon van, az éjszakája javarészét pedig a számadások összeállításának sok gondot és fáradságot kivánó munkája vette el. Parancsnokának édesatyjához irott leveleiből a kötelességét teljesítő és feladatát minden igyekezettel ellátni akaró katona arcképe rajzolódik elénk. Amikor június 13—14-én a nemesi felkelő sereg, a Győrig nyomult franciákkal megütközött, Széchenyi István is bátor elszántsággal veti magát a küzdelembe. Merészen nyomul a franciák közé, csaknem elfogják, de kivágja magát az ellenség közül. Az ütközet után alkalma nyilik személyes bátorságát bebizonyítani. A győri sáncokban tartózkodó felkelő sereget a franciák elvágják a Komárom felé visszavonuló főseregtől. Báró Mesko József altábornagy és báró Voith vezérőrnagy ekkor ezt a sereget a franciák megkerülésével a Balaton felé vezeti el. Tervüket Széchenyi István egy kis csónakon, a franciák vonalán keresztül, a Dunán vitte Komáromba és ott átadta a magyar seregeket vezető János főhercegnek és a nádornak. A merész hidaterv sikerült. Érte a vezérek Mária Terézia rendet,