Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

VERSEK - Vitnyédi Németh István: Aratás

Aratás. A kisgyerek az anyja szent öléből a füre mászott az erdő alatt Hangversenyeztek részeg bogarak: lakodalmasán zsivajogtak százan. Kakukfüvek csókolgatták a lábam, vadrezedák simogatták az arcom, f)ajammal játszott a szemérmes zsálya. Napúrfmak mosolyra szépüli a szája, Öogy a kis kölyköt lenn minden úgy becézi, mint Qerceget fényes udvarnokok. Pedig a szín, dal, játék nem volt ellopott, parádés Qolmi. Az erdő széle adta parasztosan egy öklömnyi parasztnak. Ezen mosolygott fönn a víg, kamasz Nap: gyerekjátékon, bogárszerenádon, ezen az ősi paraszti világon. Édesapám egy nagyot suhintott s az aranysárga rendek sírni kezdtek... A Nap aranyját kaszájára szórta; édesanyám meg úgy vetett keresztet, mint ájtatos pap mise kezdetén . .. Nézte a Nap, a két teQén, meg én. Uïînyédï NémetQ István.