Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Bedy Vince: Adalékok a győri ipar történetéhez IV.

A győri—bécsi országút — fő póstaút — vezetett keresztül Győr-Újvároson, melyen mindig igen nagy volt a vásáros iparosok, kereskedők, marhahajtók közlekedése; ezen át jöttek Győrré az országút mellett fekvő falvak lakói is: azért a számos kis korcsmán kívül, kisebb-nagyobbszabású beszálló vendéglőre is szükség volt e városrészben. Ebből értjük meg, hogy ebben az időben, később is gyakran találkozunk Újvárosban vendéglőkkel, nagyobb beszálló korcsmákkal. A város másik végén, a sokorói kapun kívül, vagyis a mai Nádorváros területén a XVI. és XVII. században okmányaink nem emlékeznek vendégfogadóról. Ennek okát abban találjuk, hogy ezt a részt támadták legtöbbször a Fehérvár felől portyázó törökök. Ez a városrész pusztult el annyira, hogy sokáig a holtak városának hívták. 6. Korcsolások. Korcsolának azt a létraszerű, erős faszerszámot nevezték, amelyen át a boroshordókat a pincékbe lecsúsztatták. A szerszám készítői a faiparosok voltak, — de a XVI. század elejétől fogva lépten-nyomon találkozunk a XVII. századon át is külön korcsolás néven nevezett emberekkel, kik a borok bepincézését, a pincéből való kiemelését végezték. Iparuk után a városi adólajstromokba is felvették őket. Valószínű, hogy a korcsolát is maguk készítették, így faiparosok is voltak. (Vége.)