Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Markó Árpád: Dunántúl szerepe II. Rákóczi Ferenc háborújában

megismételve az elmúlt évi betörését Ausztriába, Brucknál átkelt a Lajtán. Enzersdorf—Fischamend községek vonalán túl száguldva, több mint 20 osztrák községet felprédált. A felgyújtott falvak tüze Bécsig világított, a főváros polgársága lázongani kezdett, úgyhogy karhatalommal kellett az izgatott tömeget széjjelverni. A kuruc sereg éjjel-nappali vágtat ások után gazdag zsákmányával, bántatlanul tért vissza a Csallóközbe. Heister azonban tavasszal tervszerűen kelet felé szorította Károlyit és március 31-én a Balaton mellett, Kiliti községnél egész táborát széjjelverte, azután egészen a Dunáig üldözte. Ugyanebben az időben Pálffy János gróf altábornagy a Dunántúl déli vidékén, Jánosháza mellett vívott kemény harcot a kurucokkal. Rákóczi dunántúli hadinépe Károlyi veresége után ismét kénytelen volt ezt az országrészt kiüríteni. De voltak olyan ezredek, Bezerédj Imre, Béri Balogh Ádám, Sándor László és más nevesebb dunántúli kurucvezérek keze alatt, amelyek nem követték Károlyit a Dunán át, hanem a Bakony környékén visszamaradtak. A Dunántúl visszaszerzésének rendkívül fontos feladatát Rákóczi most már személyesen akarta végrehajtani. Terve szerint Esterházy Dániel altábornagynak kellett a Dunakömlöd melletti Bottyán-vár védelme alatt egy hadosztállyal átkelni a Dunán, hogy előkészítse Rákóczi főseregének átkelését. Ezen a vidéken a legerősebb császári tábor a dunaföldvári sáncokban volt, Bottyán János kuruc tábornok, aki Székesfehérvár környékén egy császári csapatot visszaűzött Budáig, onnan visszatérve június 9-én személyesen vezette gyalogságát a dunaföldvári császári sáncok ellen. A vár elfoglalása nem sikerült, mert Esterházy Dániel altábornagy túl korán hagyta abba Földvár ostromát. A magárahagyatott Bottyán kénytelen volt várába zárkózni, amelyet Glöckelsberg tábornok 1705 júniusában körülzárt. Bottyán lovasságával vakmerően kirontott a sáncból, de kézitusában súlyosan megsebesülve, kénytelen volt a vezetést kiadni kezéből. A vezérétől megfosztott őrség egy ideig vitézül védekezett, de segítség hiányában június 22-én kénytelen volt a várat feladni. Rákóczi dunántúli bevonulása tehát ismét meghiúsult. Bottyán sebesüléséből félig-meddig felgyógyulva, 1705 őszén berontott a Dunántúlra. November első felében sorra visszafoglalta a legfontosabb császári várakat, Dunaföldvárt, Simontornyát, Pécset, Siklóst és Tatát. December közepén elérte Pannonhalma—Sárvár—Kapuvár vonalát. A kurucok körülzárták Győrt és Magyaróvári. Bezerédj Szentgotthárdnál széjjelverte a fiatalabb Heister Hannibál tábornok seregét, Bottyán pedig december utolsó napjaiban megkezdte Sopron ostromát. Az 1706. hadiév a Dunántúl helyzetében nem okozott lényeges változást. Sopron ostromát Bottyán kénytelen volt abbahagyni. Székesfehérváron át Somogy megyébe vonult és ott Igal község mellett súlyos harcra kényszerítette Herberstein