Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

VERSEK - Magasi Artúr: Oszlik a felhő

Hely birtoka van 1 h 1-5 5—10 10—20 20-50 50—100 100-íOO Balony 276 44 131 38 36 19 g 3 Medve 2*8 107 101 38 73 17 i 1 Szap 249 101 36 17 7 4 i 1 Nyarad 256 77 106 33 25 10 2 2 Nyári időben még keresve sem lehet napszámost találni. A Duna mellett fekvő faluknak a halászatból és a fából is nagy a hasznuk. Ágrólszakadt szegény családról nem is beszélhetünk. Egy-két munkakerülőt és tehetetlen egyént leszámítva, súlyos szociális problémákkal nem kell e faluknak megküzdeniök. A falvak életében sajátos szellem kialakulását figyelhetjük meg. Kétségtelen, ebben részes a húsz éves megszállás is. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a nép előtt csak egy cél lebeg, csak egy érdekli: a pénz, a vagyon. Isten, haza, család — ezek másodrangú szereplők életükben. Az előbbi hiánya, vagy megcsökkenése elhomályosítja az utóbbiakat. Ép ebben látom e falvak problémáját is. A nép életszemléletét kell felemelni a földtől, az anyagtól, rá kell döbbenteni őket, hogy a vagyonnál, pénznél vannak sokkal nemesebb értékek is. Telepítéssel a nincstelenek kezébe lehet földet adni, amelyen boldogulhatnak, de ha lelkiségük nem változik, a szociális problémák újra és erősebb hangon jelentkeznek, dörömbölnek a magyar élet kapuján. Csak a krisztusi elveknek az életben való megvalósítása és nem a szép szavakban való ígérgetése, hirdetése az egyedüli mód és út a kibontakozás felé. Minden más csak szépségtapasz és a készülődő vihar csitltgatása. Oszlik a. felhő. Egemen hulló rózsaszirmok, bárányfelhőcskék legelésznek s el-eltakarják kék tisztását derűs szívnek, napszínű észnek. Néha már szinte zápor ijeszt, hOgy nyájja veródnek a könnyek de harang szól és szétoszolnak S külön minden könny mégis könnyet b. Néha meg szinte azt hiszem, hogy már nemsokára azúr-tiszta lesz az egész látóhatár, mert a Nap felhőim mind beissza Nagy bánat már nem sötétedik szivemen. Dél van ! S várom hogy eljö az idö, mikor szertefoszlik az utolsó kis bárányfelhő. Magasi Arlur.