Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Rados Jenő: Győr város képének megjavítása

nevezett minőségében azóta nem tudom eléggé ajánlani az ilyen olcsó átmeneti intézkedések mielőbbi foganatosítását. Az Erzsébet téren van egyébként Győr legszebb házai közül kettő. Két kis remekmű, mely a Karmelita templom képével együtt az érkező számára a legszerencsésebb módon mutathatná be a város patinás építészeti kultúráját. Mint a névjegyen vagy névtáblán lévő nemesi címer tehetne tanúságot e két ház a város előkelő múltjáról. A valóság azonban egész mást mutat. A mult e kedves tanúit fák takarják el, alsó kilátszó részein pedig úgyszólván csak cégtáblákat látni. (6. ábra.) Az tehát, aki nem tanulmányozva vizsgálódik a házak körül, — és ilyenek vajmi kevesen vannak — csak az ízléstelen, silány anyagú cégtáblák alapján fog magának a város jellegéről véleményt alkothatni. Nagyon meggondolandónak tartom azt a mind gyakrabban tapasztalható módszert, mely a városképek szanálását a fák nagybani kivágásával kezdi. Az Erzsébet tér esetében azonban komoly megfontolásra ajánlanám azt a kérdést, vájjon nem volna-e helyes, ha az intim, kisméretű téren néhány fa feláldozásával tisztább helyzetet teremtenénk. Hogy az üzleti élet külső dekórumai e helyen szerényebbek lehetnének az talán nem is szorul bővebb igazolásra. Ezekután joggal kérdezhetné a kereskedő, hogy mitévő legyen és látszólag még több joggal kifogásolhatná, hogy üzleti sikereit veszélyeztetem kívánságaimmal. E nehézményezés kivédésére általános érvényű tanácsot nehéz adni. Kielégítő megoldás azonban csaknem mindig akad. Az Erzsébet téri cukrászda forgalmának, előkelőségének és jóhírnevének pl. bizonyára nem ártana meg, ha otromba cégtábláit leszedetné és a ház sokkal nemesebb alakítású falfelületét használná fel néhány artisztikusan megrajzolt betű egyenkénti felerősítésére, (7. ábra.) vagy ha kirakat erőltetése helyett a bolt kissé átrendezett ízlésesen kialakítható belsejében engedne betekintést. Az egy ablak szélességű kirakat helyett az egész intimen megoldható belsőség válna így kirakattá anélkül, hogy hivalkodásával rontaná az utcaképét és külön kirakati költséget jelentene. Messzebbmenő általánosítással is azt mondhatjuk, hogy a kirakatrendezés művészete már régen túljutott az 1914-es világháború előtti portálgyártás lélektelen produktumain. Történelmi hangulatú, előkelő nyugodtságú környezetben e többé-kevésbé vásári pöffeszkedése pedig egyáltalában nem fogadható el. Ilyen helyen nem lehet célja a kirakatnak, hogy a kirakodóvásár módjára mutatóba kitett áruhalmazának zavarával az állandó vásár érzetét keltse. Elegendő, ha az eredeti építészeti kiképzés erre szánt nyílásaiban áruinak csak egy-két igazán vonzó darabját helyezi közszemlére, olyanokat, melyek beszédesen szólnak az üzlet jellegéről és qualitásairól. Az összes könyveit, fazekait, vagy kalapjait a kereskedő úgy sem teheti a kirakatba. Jobb tehát, ha kevés és kitűnő árut gyakrabban