Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Énekek Gyűjteménye. Közli: Jenei Ferenc

3. A/. Egek már pirosodnak, A pacsirták játszadoznak, Szóllanak a kakasok. Megy a csirke az. annyávak Jár a jérce kakasával Emeikeznek a Sasok, A Galambok, hallom, nyögnek, A kis zsibák- is gögyögnek, Pulka-fiak öblögetnek, Téged az ágyban nevetnek. 4. Nossza Jankó, nossza PátkÖ! Haragszik már a Szűr-kankó, Hogy rajta álmodozol. Az eb szagláz tarisznyádnál, Szem ha nem lesz szalonádnál. Majd ő vele osztozol. Ha még tovább szunnyadozol. Majd ólául imádkozol Mert fel-bontya a tarisznyádat, Meg-vámol ja szalonnádat. 5. Nossza Zsuska, nossza Böske! Fejetlen még a kis kecske, Tartya terhét, vedd-le már itt a pásztor fújja kürtyét Már rég bé-fonta hej fürtyéí Botra dülleszkedve vár. Kellj fel hamar, azt javatta Siess fejni, bőg a kajla Alig bir már a tölgyével, Téged kínál a tejével. SU. Buonaparte-Márs. 1. Nemzet! a mit eddig gyors kezemre biztatok, Ám vegyétek vissza tőlem magatok! Nem magam vadásztam a parancsoló nevet, Ti emeltetek fel erre engemet: Isten és a nép szava, Nemzet és Haza iava Volt eszköz, hogy koronámra koszorút raktatok. 2. A kik most a fegyvert köszörülve rám fenytk, Volt az én kezemben már az mindenik. De hiszen ötöt, hatot Herkules sem bírhatott. Engem pedig segítteni népem is le mondott. Bár síromba vezettek, Titeket még is kérlek: Hitvesemre, gyermekemre visellyetek gondot. Pálóczi Horváth Ádám verse. A kézirat a költő megnevezése nélkül közli. (Korábban kiadtuk: Adalékok az utolsó nemesi felkelés történetéhez: î. K, 1937.)