Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Énekek Gyűjteménye. Közli: Jenei Ferenc

16 . A' zokogás. 1. Fájdalmimat szívemen viselem, Kínáimat kínnal nevelem; Mert azt, kinek hívségem' szentelem, Bár keressem, még is nem lelem; Azért szívem szüntelen kesereg Könnyeimnek sűrű zápora pereg. 2. Angyalkámat néha fel-tálálom, De el-repül tőleríí, mint az álom; Bús szívemnek fél-dulja reményét, El oltja dicső napom fényét; ;> Pusztáh haggya szivemet egésszén, Bánátimnak vége soha sem lészén. i 3. Oh nagy Egek! vallyon mit vétettem £ Hogy iliy kínok tárgyává lettem? Miért születtem iliy gyászos napó&ra, Mivel lettem méltó azokra? Hát a' hívség, mellyel buzog szívem, Ez lenne-é nékem halálos ívem? 4. De majd egyszer el-jön az az Ura, Hogy az éh Sorsom fordul jóra, A' szerencse meg bánnya vétségét, Meg adja szívem reménységét: Akkor élek angyali örömökben*, Kedvesem szorítom híves ölemben. (Folytatjuk.)