Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

vármegyékben lévő puszták, falvak és mezővárosok, amelyekre vonatkozó levéltári okiratokra utalja az olvasót. Érdekes, hogy nem említi a káptalan baranyai birtokait, amelyekről az 1640-eis évben a győri káptalanban még tudtak, de az oltárjavadalmak ingatlanairól már mint káptalani jószágokról beszél.126) A második fejezetben a káptalani eseményeket örökíti meg 1640—1690-ig. Bevezetésében elmondja, hogy 16 évi nem kis, de kedves munkával már összeállította a győri püspökök sorozatát és „egyszerű tollal és a legkezdetlegesebb stílus"-ban megírta rövid életrajzukat úgy, amint a győri káptalani levéltárban található adatok, továbbá Bonfini, Istvánffy, Ranzanus, Révay, Galeotto és Inchoffer közlései engedték. Most a négy újabb püspök (ifjabb Draskovich György, Püsky János, Széchenyi György és Kollonich Lipót) idejében történt fontos eseményeket foglalja egységes fejezetbe. Az írásban itt már az írott forrásokon kívül használta a kortársak közléseit és a saját tapasztalatait. Természetes, hogy az események felsorolásában gazdagabb eret talált a saját élményeiben, mint a mások tájékoztatásában. így Draskovich és Püsky püspökök kormányzását egy ívlapon elintézi, Széchenyivel 6, Kollonichcsal 15 lapon foglalkozik. ítéletét az őszinte tárgyilagosságra törekvés és a lényeg kiemelése jellemzi. Draskovichrói emlékezve meglátja és méltányolja a soproni jezsuita kollégium áldozatos megalapításának jelentőségét, de a káptalannal és magánosokkal folytatott nagy és a püspök kemény elítélésével végződött perét nem látja olyan meggyalázónak, hogy eltakarná vele főpásztori érdemeit. Megemlíti róla, hogy a római szertartásokat keményen szorgalmazta, hogy állandóan székvárosában lakott, csaknem mindennap megfordult székesegyházában, a szentbeszédek hallgatásában fáradhatatlan volt, hogy szerzetesekkel nem szorította ki káptalana tagjait a szószékről és a templomban értékes adományokkal (öröklámpa, ruhák) is megörökítette emlékezetét. Érdekes, hogy a Rana-féle templomépítésről és a győri jezsuita kollégium jelentékeny bővüléséről egészen hallgat, pedig ügyiratai kezében voltak. Püsky Jánosról öt és fél sort írt. A kormányzása idején mutatkozó eseménytelenség magyarázatát abban találja meg, hogy csak néhány évig főpásztorkodott. Emlékét néhány használati miseruha és arany pecsétgyűrűje őrzi. Széchenyi Györgyről már bővebben szól. „Miután megalapította a sümegi ferences zárdát, és kőfallal övezte a várost, — írja — veszprémi püspökből lett a győri káptalan és székesegyház főpásztora, ki ebben a püspökségben kb. 28 esztendeig eredményesen kormányozván az esztergomi érseki székbe emeltetett az 1684. év végén." E bevezetés után évek szerint sorra veszi a „jó és példaadó főpásztor"-nak intézkedéseit, melyeknek gyümölcse lett 13e)

A Draskovich-féle, 1640. évi egyházlátogatáskor még felemlítik. L. a káptalani magánlevéltár acta irregestratási között.