Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

VERSEK - Rájnis József: Búcsúvétel, Mese, Egy csillag nevű ifjúcskáról

fejlődött, ízlése nemesedett, tisztult. Ereje, magvassága Berzsenyiig a legnagyobb. Szenvedélyes költeményei mind hazaszeretetének kitörő ujjongásai. Csázsár Elemér szerint jeligéje volt, hogy „első édes hazám, csak azután következem én". Ez a felfogás az ő igazi költőisége. Vergiliusnak Eklogáit és Georgikonját fordította le; ez utóbbi csak halála után jelent meg. Az Aeneist is elkezdte magyarba ültetni, de ezt felbenhagyta, mert Szabó Dávid megelőzte. A műfordítás elméletével is foglalkozott. Verstani elméletet is kezdett írni. Nem volt sokoldalú ember, de amit akart, azt egészen és alaposan akarta. Ezérf is mnradandók az érdemei. Kétszáz éve volt június 4-én, hogy született. Ha Horatius mondta magáról, „non omnis moriar" — Rájnis sem halt meg egészen. „Csak a teste." (Báejt'wt.ttt Lám, a kicsiny Szerelmek, kik szép arany tegezből sok nyilakat röpítvén, arcádon üldögélnek: e nyugtalan Szerelmek megsebheték, s orozva szived mögé szegezték. Jthit. (Fédrusnak verse. Fordítottam Győrben, 1765. eszt.) Mint jár az, aki hatalmas Orral osztozik, szépen mutatja e rövid kötött beszéd. Egyszer az oroszlány, a juh, kecske és tehén együtt vadászván, a bokros tölgyfák között végre egy otromba-testű szarvast fogtanak. Ottan az oroszlány, a vadat igazság szerént négy részre osztván, Igy kezdett ordítani: „Enyém az első, mert oroszlány a nevem; enyém a második is, mivelhogy erős vagyok; nagy az én hatalmam, azért enyém a harmadik; jaj annak, aki a negyediket illeti!" Igy nyerte el a gonosz az egész vadat. Csillagom! oh bár ég volnék, mikor égbe tekéntesz! Onnét néznének téged ezer szemeim. Hát kell-e költöződnöm tőled, •szemem világa? tőled, szelíd galambom, hát kell-e költöződnöm? Ha úgy vagyon galambom, bár légyen úgy; de szivem nem költózend tetőled.