Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
VERSEK - Tűz Tamás: Álmok fodrain át
mint a Pándzsa patak neve, mely bizonyára összefügg Pannónia nevével (Pannosa). Nem könnyű a nyelvészeti kérdés eldöntése, mert egyrészt a trák nyelv is, illír- nyelv is indogermán eredetű, de ilyen a kelták nyelve is. Sok közös szótő adódik bennünk, s a később jövő népek csak saját nyelvük szerint alakítják őket. De ha a trák eredet nem is igazolható, azt már nehéz volna elvitatni a sok fennmaradt névtől, közéjük értve a későbbi népneveket is, hogy illir származásúak. És a régészet csakugyan e felé a gondolat felé mutat. A bronzkor virágzó szakasza ugyanis illir népek betelepedése folytán szűnt meg, illetve változott más jellegűvé. A Lengyelországból és Sziléziából kiinduló nép és műveltség változásoknak volt ugyan alávetve, míg Ausztrián át elért vidékünkre, de azért etnikumát elhozta hozzánk, olyan erőben, hogy azt a kelta terjeszkedések ellenére a rómaiak korában is fenn tudta tartani még a Kr. utáni második évszázadig, műveltsége pedig kovászként katott a római jellegű műveltség egész ideje alatt. Keletről a nagyrévi műveltségen kívül még egyszer kapott vidékünk hatást, a füzesabonyi műveltség részéről. De hogy ez közvetlenül hatott-e, vagy talán a lausitzi, később hallstatti műveltségen keresztül került-e vissza újra magyar földre, azon a régészeknek még kell gondolkozniuk. Az illir néppel azonban mindenképen megjelent vidékünkön a vaskor első szakasza, egy új jellegű műveltség edényei alakjában, díszítésében és eszközei meg fegyverei anyagában is. Álmok fodrain át Függönyöd most húzd le az alkonyaiban elfutó halk perceid méla tűníén s felhőtlen, szép álmaid özbokéi fölkerekednek. Ringató, kék vize a messzi égnek elsuhan, mini ködben a tünde tájék s nem száll fürtös fellegek boncos nyája víg szelek árján. Halld csak: távol szép szerenádja zendül elpiheni dús vágyaid ritmusának .. . Nyújtsd el tested lassan a hószín ágyon s zárd le a pillád. Tölgyek terhes illata ül majd szádra s részeg ültén elfuíamodsz az éjbe. Imbolygó, bús árnyad a fákon rekeszt: küzdj vele bátran. Sápadt arcod kékszemű tündér nézi s oldván lassan lenge hajóját, hárfát penget s félénk búdat elűzvén halkan ringat a tóban. Tüz Tamás>