Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Dalló Gyula: A közigazgatás egyszerűsítésének lehetőségei Győrött

Dallé Qjyuta. A KÖZIGAZGATÁS egyszerűsítésének, meg minden más eljárás ésszerűsítésének kifejezésére ma a racionalizálás szavát használjuk. Ez sok mindent magában foglal. Jelenti az ésszerűséget, jelenti a célszerű eljárást. A cél pedig mindig kettős. Egyik cél az ügy természetéből folyik, a másik az elintéző hatóság vagy bármilyen más testület érdekeinek szolgálatában áll. Ennek megfelelően más és más szó felelne meg a racionalizálás fogalmának, amint a latin ráció szó jelentése is sokféle. Tartalmi jelentésének sok árnyalata az alábbiakban kerül szóba. Az ésszerűbbre és egyszerűbbre való törekvés mindenkor jellemezte az ember cselekvési és gondolkodási módját. Csodálatos jelenség azonban az, hogy míg a racionális életlehetőségek megteremtése az egyesek és általában a magángazdaságok életében annyira természetes, hogy szinte napok alatt hozzáidomul a fejlődő élet-kívánta újabb lehetőségekhez, addig a közigazgatás gazdálkodása nehézkes. Minden reformhoz 30—50 évet kell várni, mert az elődeink által kitaposott úton járva félünk minden újítástól, minden egyszerűsítéstől. Lehet, hogy az köt meg bennünket, amit kényelemnek, vagy talán az újtól, mint siker szempontjából bizonytalantól való félelemnek nevezhetnénk. A közigazgatás útja még mindig régi alapépítményeken fut végig. Határkövei az 1886 : XXL, XXII.; 1901 : XX.; 1929 : XXX. stb. tc. Ezek az iránymutató törvénycikkek azonban legnagyobb részben vagy csak elméleti irányítást adnak, vagy pedig nem jutottak el a végrehajtás fokáig. Ügy tűnik fel, mintha nem vettük volna észre, hogy a fejlődő élet közigazgatási épületünk egy részét már tulajdonképen romba döntötte, másik része pedig a mai kor követelményének nem felel már meg. Az egyszerűsítés, a város takarékossági céljait tartva főcélnak, a tisztviselők létszámának csökkentését eredményezte. De ez épen olyan egyoldalú szempont volt, mint a másik, amelyik teljesen feleslegesnek tartott minden egyszerűsítést. És úgy látszik, hogy az első mellett talán mégis a második szempont diadalmaskodott, annak ellenére, hogy egyik sem szolgálja a valóságos élethez való simulást, az élet szükségletét. Nézzük pl. az 1901 :XX. tc. idevágó rendelkezéseinek sorsát. A törvénycikk 31. §-a a következőket tartalmazza: „Utasíttatik a minisztérium, hogy mindazokat az általános-jellegű rendele-