Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

VERS - Dr. vitéz József Ferenc kir. herceg: Mécses az éjben

Ha a pénzforgalom alapján szabad következtetni arra, hogy vidékünk milyen mértékben vett részt a birodalom gazdasági életében, akkor érdekes képet kapunk Győr környékének a birodalom gazdasági életében való részvételéről. Láttuk, hogy a pénzforgalmat jelentő index Vespasianus uralkodása alatt 69 volt. Ez a szám Domitianus idejében 17,33-ra esett, de Nerva idejében már ismét 71,50, Trajanusnál 75, Hadrianusnál 88,23, Antoninus Pius idejében 130 és M. Aurelius korában 191,26. A Domitianus korabeli visszaesésnek csak egy magyarázata lehet. Annak elenére, hogy Domitianus a nyolcvanas évek vége felé éppen vidékünket is érintő harcokba keveredett a FelsőMagyarország területén lakó germán törzsekkel, és így az itt összevont katonaság csak emelhette volna a pénzforgalmat, a csökkenés magyarázata az, hogy a katonaság a harcok után magával vitte pénzét, míg a polgári lakosság bizonyára elmenekült. A birodalom más részeivel való békés kereskedelmi érintkezés azonban éppen a harcok miatt mindenképpen szenvedett. A normális helyzet csak a béke beálltával, Nervával folytatódott, sőt újra emelkedő irányzatot vett a dolgok természete szerint. A M. Aurelius korabeli nagy betörés, mely a markomann-quad-svév tömegeket Apuilejáig viszi délre, a mi vidékünket is érintette. Ha nem volt is ennek rögtön visszaesést előidéző hatása, a következő évtizedek már megérezték a támadást követő hanyatlást. Commodus alatt a korábbi 191,26 index visszaesett 26,83-ra. A III. századbeli forgalom az egyes provinciák közt sok tényező hatása alatt alakult ki. A császárok egymás ellen való harcai szétdarabolják a birodalmat, és ilyenkor csak azoknak a császároknak a pénzei forognak közkézen, kik Pannoniát is kezükben tartják. A belső harcokat az északi barbárok folyton megújuló támadásokra jó alkalomnak tekintik, és így szintén akadályozzák a tartomány és a birodalom többi része közt a normális kapcsolatok folyamatát. Végül azok a császárok, akik Pannoniára támaszkodva gyakorolják a birodalom többi részében hatalmukat, — ne feledjük, hogy csak a fegyver hatalmát, — inkább a pannóniai pénzeket szórják szét a birodalom többi részében, de behozatalra nem igen van módjuk. Az ellencsászárok harcairól nem kell sokat beszélnünk. Azok sokkal nagyobb méretűek, mint hogy röviden, egy kisebb tanulmány keretében ismertethetők volnának. De egyébként is közismertek. A barbár támadásokból legyen szabad megemlítenem, hogy hatásuk alatt 257-ben Gallienus átengedi FelsőPannonia egy részét a markomann telepeseknek. 270-ben Aurelianus a vandálok ellen harcol, de a jutungok támadása sem kicsinyelhető le. 282-ben a quádok új hatalmas betörésükkel ismét eljutnak Felső-Itáliáig. Mindezek a harcok nem voltak