Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

VERS - Dr. vitéz József Ferenc kir. herceg: Mécses az éjben

Lendület, remények, kirepült évek Mögöttünk árnyaik - felhőkké érnek Szél hajija - kergeti - változó képük... Addig: a küszöböt régen átléptük. Koldul az éjjszaka szegény magánya Kimúló ábrándok szerény tanyája : Koldul egy könnyért, amelyben az álmok ... Amelyben a vágyak kertjei állnak. Az éjjszaka fájdalma vesz körül Rajtam csendje sem könyörül. Életem égő, lobogó máglya Vad tüze, lelkem gyökerét rágja. Hamvakká égni, mert mások akarjak Mert mások bénítják a cselekvés karjai Mert mások szereinek, hogy semmi se lenne ? Lerombolni mindent a közepes szintre ? Verné az ostor e nagy hallgatókat E letartott rothadó beteg tarlókat ! Az éjjszaka bánata álomba ment Nappalok küzdelme rég elpihent Valaki: békítő kezével áldott Fejemre csókolva béJeéí és álmot. Valaki: békítő kezével áldott Mögöttem őrzőn - a szeretet állott. Asszony kezében mint mécses az éjjben A vigaszok lángja imádkozik ébren Fejemen áldó békítő keze Életek naphivó öröm tüze.