Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: A helytörténetírás győri feladatai

szükséges adatok hiánya miatt, néha meddő munka, máskor szép álom, amely a kérdések problematikájával tisztában nem levő idealisták képzeletét akarja valóra váltani. Ha pedig így áll a kérdés, akkor a Mályusz által felvetett kérdések némelyikére már meg is adtuk a választ. A források ismerete nélkül nem lehet kérdéses, hogy kinek a számára kell írnunk Győr monográfiáját. Első sorban azon emberek számára, akik majd az ország történetének szintetikus képénél rászorulnak, tehát a szakembereknek. Tudományos vértezettél, a modern technika minden felkészültségével kell kiállnunk a szakemberek elé, mert nekik nincs mindig módjukban kikutatni minden hely életet jelentő és életet hordó adatait, viszont más, talán kellőképpen fel sem készült emberek írásaira, mint másodrendű forrásokra nincs szükségük. Ehhez járul, hogy a régi idők emléke a mellet, hogy újabb adatokkal szaporodik, pusztulásnak is ki van téve. Az okmányok, akták és könyvek eléghetnek, a régészeti tárgyak a levegőnek kitéve hamarabb tönkre mennek, mint a föld ismeretlen mélyében. Ezeket az utóbbiakat tehát fényképben, pontos méretekben, leletkörülményeikkel együtt kell a szakemberek elé adnunk. Most, mikor a kérdés lényegét ismerjük, tudjuk csak felfogni, hogy mennyi mulasztást követtek el elődeink, mikor csak a múzeumban kiállítható, szép tárgyakat gyűjtötték össze. Gyakran messze eső vidékekről hordták azokat össze, de ha feljegyeztek valamit, alig terjedt túl a hiúság legyezgetésén. Azt szinte minden esetben megtaláljuk, hogy ezt vagy azt a régi tárgyat ki ajándékozta, de azt már nem, hogy hol is került elő a földből egy-egy tárgy. A szemre kevésbbé szép tárgyakat egyszerűen elszórták, pedig egy-egy ilyen ócska cserép a vidékünkön valaha talán századokon át folyó emberi élet és műveltség hírmondója volt. Máskor a tömegesen előforduló edények közül mutatóba bevisznek egy-egy tipust a múzeumba, mert nem veszik észre, hogy a nagyobb mennyiség az intenzivebb élet jele, és nem veszik észre, hogy az edények fenekén a régi korok fazekasgyárainak bélyegzői is ott vannak, tehát nem egyforma a sok egyforma edény, hanem a régi világ gyáriparának hírnöke. AZ OKMÁNYOKNÁL megelégedtek azzal, hogy az országos gyűjteményekben megjelent győri okmányokat átnézték, egy-egy hangulatos cikk megírására felhasználták, de arra már kevés embernek volt érzéke, és mondjuk — pénze, — hogy tervszerűen keresse és gyűjtse a Győrre vonatkozó régi írott adatokat. Ez nem is az egyesek hivatása, hanem a hivatalos városé, még ha társadalmi szervezettel, pl. egy történelmi és régészeti egyesület keretében oldja is meg feladatát. Győrött korán megindult mégis ez a munka. Már 1861-ben megindították Ráth Károly és Rómer Flóris a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket Simor János akkori győri püspök pártolása mellett.