Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

SZEMLE - Könyvszemle II.

3£ömja$zem Lt. SZITÁS JENŐ: Közigazgatási eljárás. (A Korszerű Közszolgálat Ütja. 9. Budapest, 1939. 47. 1.) A magyar közigazgatási eljárás még mindig nincsen kodifikálva. A közigazgatási eljárási jog roppant bonyolult és nehézkes szabályaib an az 1901 : XX. t. c., majd az 'ennek nyomán kiadott ügyviteli szabályzatok hoztak üdvös újításokat, de a végleges rendezés még egyre késett. Az 1929 : XXX. t. c, majd az 1933 : XVI. t. c. ismét hoznak eljárási jogszabályokat, de ezek nem alkotnak átfogó eljárási reformot. A külföldi jogfejlődésben pedig számos példát találhatunk a közigazgatási eljárás kodifikálására. A legkitűnőbb példa az osztrák kodifikáció, amelynek nyomán a volt Cseh-szlovák köztrsaságban, Lengyelországban és Jugoszláviában is szabályozták a közigazgatási eljárást. Magyarországon az 1933. évi egyszerűsítési, de még életbe nem léptetett, reform jelölte meg az útat, melyen a magyar közigazgatási eljárásnak meg kell indulnia. E nyomon haladva Szitás Jenő miniszteri osztályfőnök nagy hozzáértéssel készített egy 149. §-ból álló értékes munkát, melyet vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a Korszerű Közszolgálat Útja c. sorozatban tett közzé. A munka a közigazgatási eljárási jog egész területét felöleli s három részre oszlik. Az első rész az általános közigazgatási eljárást, a második a közigazgatási végrehajtást és a harmadik vegyes rendelkezéseket tartalmaz. A törvénytervezet az osztrák törvények szerkezetét követi, de a szerkezetet az élő magyar jog tölti ki. Úgyszólván csak egy §-a van, mely a magyar közigazgatási jog valamelyik ágában fel nem található. Ez a 126. §, mely megállapítja a határozathozatal kötelezettségét, hogy az egyes ügyek intézése túlságosan ne késlekedjék. A tervezet igen értékes jogászati munka és kiválóan alkalmas arra, hogy a szakkörök kellő hozzászólása után a magyar közigazgatási eljárási jog kódexe legyen. Cs. A. KOVÁCS ALAJOS: Az erdélyi magyarság és a román „statisztika". ANTAL LAJOS: A biologizmus, mint új életszemlélet. A magyar biopolitika. (A Magyar Nemzetbiologiai Intézet 2. kiadványa. Budapest, 1940. Magyar, olasz és német nyelvű címlappal). A Magyar Nemzetbiologiai Intézet, mely a húszmilliós magyarság jelszavával indult harcba az egyke elleni küzdelemben 2. kiadványával meg akarta ismertetni Erdély nemzetbiologiai statisztikai adatait, melyet a román „statisztikai" tudomány céltudatosan ködbe borított. A másik cél az volt, hogy gondolatai elismertetéséért küzdő, magyar talajból felszálló szellemi mozgalomnak, a biologizmusnak körvonalait felrajzolják a baráti német és olasz nemzetek számára. Az első feladatot Kovács Alajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, európahírű statisztikusunk vállalta, aki már több alkalommal lerántotta a leplet a román „Statisztikai tudományról". Ez alkalommal is sikerült neki és kimutatta, hogy a bécsi döntés előtti Romániában közel két millió magyar él. A másik feladatra Antal Lajos, az Egészségpolitikai Társaság elnöke vállalkozott s bemutatta a biologizmust, mint új életszemléletet és tudomnáyos mozgalmat. —r. HORVÁTH JENŐ: Varadi freskó. (Nagyvárad története. Cserépfalvi kiadása, 183. 1.) A Cserépfalvi könyvkiadó könyvnapi könyvei közé tartozott Horváth Jenő egyetemi rk. tanárnak Nagyváradról szóló munkája, mely a történettudomány legújabb módszereivel mutatja be a Partiumbeli város ezredéves életét. Nem teljes monográfia, az még megírásra vár. Ma még csak a részletkutatásoknál tarthatunk, bár különösen Várad egyházi életére nem hiányoznak a legkitűnőbb monográfiák. Mégis a többé-kevésbbé dilettáns várostörténetek közt Horváth Jenő könyve kitűnő példa arra, miképen lehet és kell elindulni a várostörténet írójának. Nála megkaphatjuk a régi Várad színes képét beleállítva Erdély és az Anyaország történetének milieu-jébe, de meglátjuk a váradi léleknek alakítóhatását az ország szellemi és társadalmi képén. —r.