Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt I.
nokokra száll át. A földesurak közül különösen a püspök húzza a rövidebbet, mert székhelyét a XV. század derekán el kell hagynia. I. Ferdinánd 1551-ben meghagyja Loosdorfi Gál Ádám várkapitánynak, hogy a belső várat az ő egyenes parancsa nélkül senkinek, magának a püspöknek se merje átadni. Ennek ellenére egy ideig mégis a magyarok viselik a várnagyi tisztet, például 1555-ben Székely Miklós volt a várnagy, akinek alvárnagya is volt. Magában a püspöki kastélyban a főkapitányok ütötték fel tanyájukat, míg az ősi birtokukból kiforgatott püspökök a külső várban voltak kénytelenek megvonulni. Jogaikról mindamellett nem mondtak le, sőt a XVI. század második felében is összeírt urbárium szerint fenntartják az egész Káptalandombra vonatkozó tulajdonjogukat. Míg ellenben a káptalan 1631-ből származó urbáriuma szerint csak a belső vár s néhányan, kik a torony mellett laknak, tartoznak a püspöki területhez. Draskovich György megújított jogigényei ellenében a királyi kúria és Pálffy nádor a vitás területet a városhoz tartozandónak ítélte, a megyei alispán ez ítélet értelmében a káptalandombon fekvő polgári telkeket ismét a városi hatóság területéhez kapcsolta 1650-ben. 15 ) (Folytatjuk.) 16 ) Villányi: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a Xyi. és XVII. században. 11. 1.
