Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Schmuck Paskál: A győri Szabadegyetem

társadalom minden osztályába behatoljon. Az U. E. munkájában a felső és középiskolák tanárai és azon önkéntes vállalkozók vesznek részt, akiket a szervező bizottság ilyenekül elfogad. A bizottság többségét egyetemi tanárok alkotják, a másik részét érdeklődők és hatóságok képviselői. Eszközei: előadói ciklusok, egyes előadások, kirándulások, viták, kérdések, feleletek és vizsgálatok. Ezek alkalmazása megegyezés dolga. Az előadások bárkinek hozzáférhetők, de homogén csoportok összehozása kívánatos. Az előadásokért díj fizetendő. Szabadegyetemi tanfolyamaink ezek közül csak a ciklusos előadásokat valósították meg, mindössze a budapestiek tartanak szemináriumi előadásokat és kirándulásokat. .." Bozzay Zoltán szép elgondolásának Kolozsvár hazatérésével most megnyílt a lehetősége; ebben az elgondolásban nagy jövőt jósol a győri Szabadegyetemnek is... Idézett fejtegetése alapján nagyjában látjuk a szabadegyetemnek lényegét is. Honnan ered maga a szabad oktatás gondolata? A nyugati országok eszméltek rá az iskolán kívüli oktatás fontosságára. Három típust lehet benne megkülönböztetni: 1. a szabadoktatás, 2. a népfőiskola, 3. a szabadiskola. Minket inkább az első csoport érdekel, mert innen indul ki a szabadegyetem. A dán mintájú népfőiskolát meg kell említenünk, mert Ménfőcsanak népfőiskolája, melyet Szekeres Bonis dr. bencés plébános alapított és sokáig vezetett, e típus szépreményű térhódításának mintául szolgáló első állomása közvetlen Győr mellett. Ennél a típusnál az érzelmi és erkölcsi nevelés a vezető gondolat. Itt a tanító családias együttélésben ad tanítványainak valláserkölcsi és állampolgári nevelést; az egyetemes műveltség és gazdasági ismeretek elemeire oktatja hallgatóit. Ez a típus a szebb, jobb és az egységes néplélek kialakítását szolgálja és a gyakorlati életre is tanulságokat nyújt. Kiválóan alkalmas a mi falusi viszonyainkra is. De térjünk vissza a szabadoktatásra! Ennek a gondolata Angliából ered. Az angol élet legnagyobb kérdése a XIX. században a munkásság megmozdulása. A nagybirtokosok-földmívesek-gyári munkásság küzdelme több lázongás, zavargás okozója lett. A munkásság helyzetének javítására, jobbátételére oktató körök, munkás iskolák keletkeztek, melyekben a tagokat elméleti és gyakorlati kiképzésben részesítették, tudásukat tökéletesítették, hogy így több keresethez jussanak. Később megalakul a munkások nevelési és oktatási szövetsége azon demokratikus gondolat jegyében, hogy az oktatásügy szervezetében a munkások képviselői is helyet foglaljanak. Ebben egészen új társadalmi szervezkedés bontakozik ki — politikai jogokért és megélhetésért. Eredménye: társadalmi elkülönülés, eltávolodás. Ezt akarják megakadályozni a munkásság oktatásával; annak fizikai és szellemi erejét szeretnék növelni a szövetkezeti gondolat zászlóvivői.